Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Tugya Beáta - Lichtenstein László: Dunavecse-Ugordáció I. lelőhely II-V. századi objektumainak archeozoológiai értékelése

TUGYA BEÁTA - LICHTENSTEIN LÁSZLÓ : DUNAVECSE-UGORDÁCIÓ I. LELŐHELY ARCHEOZOOI.ÓGIAI ÉRTÉKELÉSE Tugya Beáta - Lichtenstein László Dunavecse-Ugordáció I. lelőhely II-V. századi objektumainak archeozoológiai értékelése Dunavecse-Ugordáció I. lelőhelyen a 2005. év második felében összesen 416 objektumot tártak fel, köztük kora bronzkori, bronzkori, szarmata kori, újkori, valamint bizonytalan korú objektumokat. A 416 objektumból 152 tartalmazott állatcsontokat.

1 Ezek emlősök és madarak csontjai és vázrészei, kagylók és csigák mésztartalmú vázai. Tafonótnia, az állatcsontok megtartása A csontokat tartalmazó objektumokban összesen 1687 csonttöredéket írtunk le. Ideértve egy kis darab agancsból készült tárgyat, valamint több tucat fogat és fogtöredéket is. A csontok kevés kivételtől eltekintve rossz állapotúak voltak. Egészen sok volt a friss törés, amely a feltárás, mosás, szállítás, tárolás során keletkezhetett. Több tucat csonttöredék krétaszerü vagy mállott, gyenge megtartású volt. Mindezeken túl elmondható, hogy zömmel konyhahulladékok alkotják a lelőhely korszakainak csontanyagát. Ezt támasztja alá, hogy kevés volt a csontok mérhető adata.

2 Az anyag rossz állapotából adódóan a töredékek egy részének pontos állatfajhoz sorolása nem volt lehetséges. Csupán annyit lehetett róluk megállapítani, hogy nagytestű patás állatokhoz (szarvasmarhák és lovak), vagy a kistestű állatok (kiskérődzők, esetleg sertések, kutyák) csonttöredékei lehetnek.

3 Ezeknek a többsége jellegtelen diafízis töredék volt. Szintén magas a fogmedrekből kihullott fogak száma, ez az anyag töredezett állapotának következménye, mivel a mandibula, illetve a maxilla összetört, nem 1 A 17. és a 21. objektumok csontanyaga a feltárás folyamán összekeveredett, az értékelés további részében egy objektumként szerepelnek. Lásd még ehhez a 7. lábjegyzetet! 2 DRIESCH 1976 3 Felmerülhet a kérdés, hogy ezeket a töredékeket miért nem lehet jobban meghatározni? Erre a feleletet legjobban egy régészeti példával szemléltethetjük. Az ilyen kisméretű csontdarabokkal gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint a régészek számára jól ismert „népvándorlás kori jellegtelen szürke edénytöredék"-ekkel. Ezek a keltáktól a egészen gepidákig bármelyik korszakba besorolhatóak lennének. Legtöbb esetben azt sem lehet megállapítani róluk, hogy hombároknak, korsóknak, fazekaknak vagy tálaknak a töredékei-e. így marad a kevesebbet, de legalább biztosat megállapító fent idézett mondat. Hasonlójellegű problémából ered az archeozoológiában a nagytestű patás, illetve a kistestű állat kategória. tartotta tovább azokat. A töredékek egy részét emberi hatások érték, melyek legtöbbször égést vagy a lelettel egyidős vágásnyomokat jelentenek. Megmunkálás, illetve szerszámként való használat nyomai is láthatóak voltak több csonton. Az azonosított korszakok A lelőhelyen négy korszak objektumai kerültek elő. Ezek a kora bronzkor, bronzkor, szarmata kor és újkor. A különböző korú objektumok eltérő mértékben tartalmaztak állatmaradványokat. (Állatcsontok, illetve maradványok újkori objektumokban nem voltak.) Néhány esetben a gödrökben és árkokban nem volt keltező leletanyag, ezek a bizonytalan korú objektumok közé tartoznak. Értékelés 146 objektum tartalmazott gerinces maradványokat. (A többi 6 objektumban csak csigák és kagylók voltak). Ezek időrendi megoszlása a következőképpen alakult. Kora bronzkori: 3; bronzkori: 2; 11—

III. századi: 104; IV-V. századi: 30 objektum. 7 objektumot nem lehetett korszakhoz sorolni (1. kép). A kora bronzkori és a bronzkori objektumokban összesen 13 csontlelet volt, ami semmiféle összehasonlításra és következtetések levonására nem alkalmas. Ezért jelen tanulmányban a lelőhelyen legnagyobb arányban (91,5%) előforduló szarmata kori objektumok állatmaradványainak értékelését adjuk. Az 1657 korszakhoz sorolható csonttöredékből a legtöbb - 104 - a lelőhely II—

III. századi objektumaiból került elő: 1330 darab, azaz 80,3 %. Második legmagasabb értéket az előbbitől jóval kevesebb, 30 darab IV-V. századi objektum csonttöredékei képviselnek: 306 darab, azaz 18,5%. Ezután következnek a kora bronzkori (16 db, 0,9%) és a bronzkori (5 db, 0,3%) objektumokból előkerült töredékek számaránya (2. kép). A lelőhely szarmata objektumaiban 8 fajhoz tartozó vázcsontok vannak (1. ábra). 145