MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

V. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

polgári házasságkötések és az egyházi szertartás nélküli temetések számáról nyerhető általuk kép. Ekkor kellett beküldeni az ekkor már hagyományosnak számító sajtójelentést is, melyben a pap a településre járatott újságokról és példányszámukról nyújtott tájékoztatást. Ezt a destruktívnak minősített liberális-szociáldemokrata sajtó elleni fellépést megelőző adatgyűjtésnek tekinthetjük. Az adatok általában pontosak — a postamesterek szolgáltatják őket. Néhol azonban felsőbb utasításra hivatkozva a posta megtagadja az információ kiadását, néhány főváros-közeli, rikkancsok által is bejárt, vagy trafikkal rendelkező hely (Budafok, Budakeszi, Csepel) esetén van még bizonytalanság. Sajtó- és művelődés történetileg kifejezetten érdekesek e számadatok. Kevesen olvasnak, drágállják a lapokat, — kiderül ellenben, hogy az egyesületek olvasókörként is funkcionálnak. 1924-ről szólva sok plébános megelégedett e két, már megszokottnak tekinthető adatsor megküldésével; vagy ha írt is szöveges jelentést, abban markáns helyet követelt magának e két kérdéskör. Ezt nem csodálhatjuk. Prohászka szempontjai nem hagyományos kérdőpontok voltak, és ez a papok egy részét kifejezettem zavarba hozta. Dittrich István sóskúti adminisztrátor így fogalmazott erről: "mondhatom, félek és szepegek, mert nem tudom, mi módon és hogyan és miről tegyek jelentést, mert semmi támpont nem adatott, sem kérdések nem intéztettek, sem schema nem küldetett, melynek alapján és útbaigazítása mellett a jelentést megtehetném, s azért félek, hogy a jelentés hiányos, ha nem egészen hibás lesz.A beérkező szövegek tartalmi és formai szempontból egyaránt változatosak. Volt, aki jelentéstételi kötelezettségét lelkiismeret-vizsgálatként fogta fel (Preiner István, Csór, jellemző idézet: nyomasztja "a lelkekért érzett felelősség óriási terhe...'); volt, aki lelkipásztori hitvallásként összegezte tapasztalatait hálát adva "erőért, egészségért és derült kedélyért" (Krécsy Károly, Lovasberény); s volt, aki nem visszatekintett a kérdezett évre, hanem helyi lelkipásztori programját közölte (Kudó József, Érd). Volt akinek sorait olvasva az a benyomásunk, hogy mindössze kimásolta a história domusból az év eseményeinek leírását (Lovász Károly, Pilisborosjenő). És volt, aki oly tág kontextusba helyezte sorait, mint a fehér ember hitehagyása és "fajtája" leáldozása történelmi okainak 33 SzfVPL No. 4694 - 1924, Sóskút.