MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

I. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

Másrészt viszont nem élünk a kínálkozó a lehetőségekkel, nem hozzuk meg azokat az intézkedéseket, melyekkel javíthatnánk a levéltári anyag tárolási és kutatási körülményein. Mindezek alapján kanadai kutatók egy új módszert alakítottak ki a közgyűjteményekre leselkedő veszélyek vizsgálatára, becslésére és a védekezés kidolgozására. A kockázatbecslés módszere az adott helyzet pontos feltérképezéséből indul ki, s bár az optimális körülményeket nem veszíti szem elől, mindvégig a realitás talaján marad. A kockázatbecslés és kockázatkezelés más területeken (pl. munkahelyi egészségvédelem) széles körben használt fogalmak. A levéltári kockázatbecslés egy átfogó információgyűjtési és vizsgálati módszer, mely feltárja a levéltári anyagra veszélyt jelentő kockázati tényezőket és meghatározza azok mértékét. A kockázat a mindennapi és a technikai szóhasználatban egyaránt „lehetséges veszteség"-et jelent. A gyűjtemények állományvédelme egyenlő a jövőbeni veszteségek csökkentésével, ezt nevezzük kockázatkezelésnek. A kockázatkezelés a gyűjteményekben nem rövid távú feladat, a gyakorlat azt mutatja, hogy a praktikus időtartam, amiben a kockázatokról gondolkodhatunk száz év. A kockázatbecslés csapatmunka, mely különböző szakterületek képviselőinek szoros együttműködése révén valósul meg. A folyamatot a munkában résztvevők gondosan dokumentálják. Különböző kockázatbecslési módszereket dolgoztak ki, melyek mindegyike három alapelv köré rendeződik: - rendszerszemlélet (a levéltári anyag, a tárgyi feltételek, az emberi és anyagi erőforrás, valamint a természeti környezet olyan rendszert alkot, melynek részei folyamatos kölcsönhatásban vannak, az egyik megváltoztatása az egész rendszerre hatással van), - átfogó, mindenre kiterjedő, szisztematikus vizsgálat (a rendszer minden elemét alaposan, körültekintően vizsgálja és a nyert információk jelentőségét ellenőrzi), - realitásokon alapuló, a körülményekhez képest leghatékonyabb intézkedés (a kockázatbecslés minden esetben a vizsgálatok és a lehetőségek összevetésén alapuló cselekvési tervvel végződik, mely az adott körülmények között az állomány védelmének leghatékonyabb módját rögzíti).