MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - ERDMANN GYULA (Békés Megyei Levéltár): A Magyar Levéltárosok Egyesülete a rendszerváltás után

szűkösségét. Cél- és címzett támogatással több levéltár is bővíthette kapacitását. (A MOL vitatható helyen felépített, külső óbudai épületkomplexumán túl Békés, Vas, nem is szólva a remek új BFL-ről, amely már valóban EU-szintű.) De még így is 2000-ben 13 közlevéltár nem volt képes a törvényben előírt iratátvételre! Az ügyet hátráltatta az ún. regionális állami levéltárak építésének tervbe vétele a tárcánál. A terv az volt, hogy 1990-től az állami iratok az új levéltárakba kerültek volna, az állami vállalatok iratai pedig teljességgel. A tárca 8-15 milliárdot tervezett erre; az MLE és az ÖLT is ellenezte ezt, mivel félt a meglévő és működő önkormányzati levéltárak teljes háttérbe szorításától (pénzügyileg is), és egyébként is úgy látta, hogy a meglévő levéltárak ekkora fejlesztéssel ésszerűbben tudnának élni. Evek után lekerült a regionális állami levéltárak ügye a napirendről, sajnos velük együtt enyészett el a regionális állományvédelmi műhelyek létesítésének terve is, pedig az MLE és a Levéltári Kollégium is már részletes tervezeteket készített, és sok energiát fordított a fontos kérdésre. Maradt a szűkös restaurálási és fertődenítési kapacitás, maradt az elégtelen számú áUományvédelmi szakember, és maradt szakmánk fő gondja: a halmozódó, veszélyeztetett iratanyag sorsa... E sorsot jól mutatta az MLE 1997 évi országos felmérése, melyet Albrechtné Kunszeri GabrieUa és munkatársa végeztek el. A feltárt és rögzített kép csak növelte a jogos aggodalmakat... Az emKtett, folyamatosan kiharcolt pályázati kereteknél megemHtendő az NKA is. Az 1993-ban létesült, és még közös Könyvtári és Levéltári KoUégium egyike volt a 13 szakmai koUégiumnak. De hamarosan sikerült kiharcolni az önáUó levéltári koUégiumot, ami fontos volt, hiszen a könyvtárosok valószínűleg elvitték volna a közös pénz zömét, és legalábbis folytonos, ízetlen viták lettek volna. Az NKA csúcsszerve, a Bizottság — úgy vélem — általában igazságosan és méltányosan osztotta fel a szakkoUégiumok közt a pénzt. Az első NKA pályázaton, 1994-ben, 94 levéltári pályázat kapott összesen 15 mUUót. Azóta már 100 millión felül van a felhasználható keret. Az NKA létesítését megelőző konzultáció- és vitasorozatban az MXE egyértelműen jól teljesített. Időben hátrébb lépve térjünk ki a csődtörvény és a levéltárak kapcsolatára. Az 1992-es törvény megszületésének piUanatától a levéltárügy elégededenségét, korrekcióra irányuló törekvéseit váltotta ki. Érthetetlen módon a törvény a megszűnő, felszámolt váUalatok iratait egy az egyben a levéltárak nem létező raktáraiba zúdította volna, azaz, a teljes váUalati irattárat selejtezetlenül, a társadalombiztosítási iratokkal (és a velük járó rengeteg ügyfélszolgálati teendővel!) együtt kapták volna meg a levéltárak. Ez hatalmas új feladattömeg volt, s a levéltári törvényt „elfelejtették"