MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - ERDMANN GYULA (Békés Megyei Levéltár): A Magyar Levéltárosok Egyesülete a rendszerváltás után

Közben beindult a pályázati rendszer is: az Egyesület 1996-ban 2,7 milliót, 2000-ben már 10 milliót nyert pályázatokon. Kiírásra kerültek a számítástechnikai pályázatok is (1997-ben 3 millióval). Mindebben az MLE érdemei vitathatatlanok. 1997-ben megszületett a kulturális javak védelméről szóló törvény. Az előkészítés során az MLE és az OLT egyeztetve törekedett a levéltárak érdekeit védeni. Igen bonyolult támogatási rendszert agyaltak ki az illetékesek, miközben hiába harcoltunk az emelkedő állami támogatásért. A törvény ugyan növekvő támogatást ígért, ennek végrehajtását viszont folyamatosan elhalasztották. Ez is áldozata lett az új szokásként bevezetett költségvetési „saláta" törvényeknek, melyek jogi abszurditásként alaptörvényeket korrigáltak. A levéltári normatívát ekkor sem sikerült elfogadtatni. A pályázati pénzek alapvetők lettek a levéltárügy finanszírozásában, de az MLE is azt szerette volna, ha inkább garantált támogatást (és növekvőt) kap a levéltárügy. Végül az lett a valóság, hogy a pályázati — fontos - pénzekkel együtt érték el a levéltárak a minimális működéshez szükséges szintet. Az MLE és társszervei jelentős eredménye volt az, hogy 1998-tól viszonylag jelentős áUományvédelmi keretről rendelkezhetett pályázati úton a Levéltári Kollégium. E kollégium 5 tagját a szakmai szervezetek (kettőt ebből az MLE) jelölhetnek, hármat a tárca, míg az elnök a MOL mindenkori főigazgatója. A Kollégium a miniszter tanácsadó, javaslattévő testülete, amely az említett pályázati pénzelosztó jogosítványt is megkapta a nyilvános magánlevéltárak számára meghatározott keret felosztása mellett. (A kollégium keretében jött létre a szakfelügyelői hálózat új formája. A vezető szakfelügyelőt a MOL főigazgatója — egyben a kollégium elnöke — jelöli, a szakfelügyelők személyére a Kollégium tesz javaslatot. A döntés a miniszteré. A szakfelügyelői kar munkája nagyban erősíti, javítja a levéltárak rendeltetésszerű munkáját.) 2003-ban - csak jelzésként említem - 185 millió jutott a közlevéltárak áUományvédelmi munkáira és 25 miUió a nyUvános magánlevéltárakra. Igen jelentős siker volt ez: e nélkül az áUományvédelmi munkára szinte semmi sem jutna. A 185 millió kis összeg a feladatokhoz arányítva, hiszen óriási a lemaradás restaurálásban, fertődenítésben, mikrofilmezésben. A legégetőbb munkához mégis légfontosságú és valamelyest növekszik is: 1998-ban 100 milliós keret volt, 2000-ben 138, 2003-ban az említett 185. Közben az áUományvédelmi keretet a Kollégiumtól átcsoportosították az NKA Levéltári Kollégiumához; ezt az MLE nem támogatta, félve az összeg zsugorodásától, de ez eddig nem következett be. A raktárfejlesztés is napirendre került, kerülnie keUett, hiszen az MLE és az OLT is évek óta sürgette ezt, látva a fenntartói lehetőségek