MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - ERDMANN GYULA (Békés Megyei Levéltár): A Magyar Levéltárosok Egyesülete a rendszerváltás után

Szakmánk évekig szorgalmazta a részletező végrehajtási rendeletet, ám hiába. A törvény szövegébe a parlamenti szavazás előtt még becsempésztek egy káros és önhatalmú betoldást, miszerint a művelődési miniszter köziratokat magánlevéltárba utalhat át... Mindenki az 1991-ben államosított MDP-MSZMP iratokra gondolt, de végül is sikerült garanciát kapni arra, hogy a pártiratokat a tárca nem fogja az MSZP-nek átadni. Ami örvendetes volt: az 1989—95 közti törvényelőkészítő periódusban a levéltáros szervezetek korrektül működtek együtt, s alapkérdésekben egyeztetett álláspontot képviseltek minden fórumon. Az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa (ÖLT) 1993-tól vette ki a részét a munkából; indulásának, megszervezésének volt politikai indíttatása (a kárpótlási feladatok ellátása ügyében az Egyesület és a BEL vezetése nem értett egyet), de aztán a józan ész és a szakma tisztelete elsimította a kezdeti konfrontációkat. Minden fontos ügyben, minden fórumon az MLE és az ÖLT ugyanazt képviselte, s így felerősödött szakmánk hangja: a kettő ilyenkor is több, mint az egy. A MOL is, mint „Páter familias" ott állt az egyesületek mellett, ill. mögött, és sokat segített. Örömünkre újabb egyesületek is keletkeztek: 1993-ban az Egyházi Levéltárak Szövetsége, majd a Levéltáros Hallgatók Egyesülete és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Levéltárak Szövetsége. E szervezetek is jó szolgálatot tettek, speciális részterületek gondjait közvetítették az Egyesülethez; tehették, hiszen a kisebb egyesületek tagjai általában a „nagy" egyesületnek is tagjai voltak, s annak választmányában is képviseletet nyertek. Az 1995-ös törvény után nem sokkal már a módosításról folytak a viták. A finanszírozás gondjairól egyeztetések indultak a tárca, az MLE, az ÖLT, a MOL, a PM és a BM részvételével. Szakmánk és az MLE is a levéltárak normatív támogatását javasolta, s ehhez már a művelődési minisztérium is partner lett, a PM azonban nem látott lehetőséget az állami támogatás növelésére (1996-1997). A. Varga László 1996-ban 5500 Ft/ifm. levéltári normatívát javasolt, hiába. Maradt az általános kulturális normatíva, melyből a levéltárak nem garantált arányban részesültek; a fenntartók lényegében úgy költötték el az egyébként is csekély keretet, ahogy éppen akarták. így alakultak ki a nagy különbségek egyes önkormányzati levéltárak közt. A művelődési minisztérium végül is rádöbbent a sok konzultáció után: a raktárépítésekben és az állományvédelemben plusz források kellenek. 1997-ben a minisztérium vetette fel egy 250 milliós áUományvédelmi keret létesítését, ill. bizonyos raktárfejlesztési éves támogatási alap felállítását.