MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

HALÁSZ ÉVA (PhD): Elmélet és valóság. - Állományvédelmi tapasztalatok ösztöndíjas kutatások során

KASTALY BEATRIX (Országos Széchenyi Könyvtár) Örökre megőrizni? - Lehetőségek a savas papíron lévő dokumentumok tömeges konzerválására Bevezetés A levéltáraknak és a könyvtáraknak a különféle anyagokból álló, különböző módon előállított dokumentumok nagy mennyiségeit kell a kutatók és az olvasók számára hozzáférhetővé tenniük. Az állományvédelemnek célja és feladata, hogy a mindenkori jelen és a jövő kutatói számára megőrizze, és megismerhetővé tegye az összes információt, amit egy dokumentum hordozhat. Az információ tartalommal rendelkező vagy azt hordozó anyagokat mint a papírt, a tintát, vagy a papírt és a tintát egyszerre; a kötés anyagait és szerkezeti elemeit valamint a dokumentumok fotokémiai vagy mágneses úton rögzített információtartalmát egyaránt a károsodás, elhalványodás, pusztulás állandó veszélye fenyegeti. A tudományos könyvtárak és a levéltárak állományának növekvő igénybevétele önmagában is (szakszerűden tárolással és gondatlan használattal együtt, pedig még inkább) a dokumentumok gyors és nagy mértékű fizikai károsodásához vezet. Ehhez járulnak az egyes anyagok készítési/gyártási összetételéből és a külső környezetből eredő tényezők, amelyek negatív hatásukkal együttesen gyorsíthatják az anyagok károsodását. Ez utóbbi okokra vezethető vissza a leggyakoribb, a legtöbb levéltáros és könyvtáros által tapasztalt károsodás-fajta: a modern papírok növekedő mértékű savassága, és ennek következtében törékennyé válásának fokozódása. Amint azt mindnyájan tapasztaljuk, ez a folyamat az 1860 utáni iratok és nyomtatványok (pl.