MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

HALÁSZ ÉVA (PhD): Elmélet és valóság. - Állományvédelmi tapasztalatok ösztöndíjas kutatások során

könyvek, újságok, plakátok) tíz- és százmillióit veszélyezteti világszerte. Miért különbözik szemmel láthatóan nagy mértékben a XVIII. század és a XIX. század végén megjelent két könyv papírjának megjelenése és állapota, ráadásul a 100 évvel fiatalabb papír rovására? Miért savas és törékeny a 19. század második felétől gyártott papírok egy része? A-Z enyvezés A 19. század elejéig kizárólag (kézzel) merítették a papírt, és a kész papír felületét állati enywú enyvezték. Az állati enyv kémhatása csak kis mértékben savas (pH-értéke 6 körüli), az így készült papírok pHértéke pedig majdnem semleges (6-7 között van). Európában jelent meg 1800-1810 között a papírgyártó gép, amelynek konstrukciója, működése és nagyobb sebessége (ezáltal nagyobb termelékenysége) szükségessé tette az enyvezés módjának megváltoztatását: az enyvező anyagot a vizes cellulózhoz keverik, még mielőtt az a szitára kerül. Ehhez az enyvezési módhoz azonban nem felelt meg az állati enyv, hanem (1807-ben) megtalálták egy új anyag, a fenyőgyanta alkalmazási lehetőségét, és arra is rájöttek, hogy a gyanta alumíniumszulfát segítségével a cellulózrostokhoz köthető. Az alumínium-szulfát vi^es oldatának azonban erősen savas a kémhatása, és így a savas közegben (oldatban) enyvezett cellulózból készített papír is savas lesz. (1. táblázat)