MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

I. KÉPZÉS, RENDEZÉS, SELEJTEZÉS SZEKCIÓ - Kiss József Mihály: Rendezés, selejtezés az egyetemi Levéltárakban

A kar része lett az 1934-ben létrejött óriás felsőoktatási intéz­ménynek, a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdasági Egyetemnek. (Az iktatás ugyanúgy folyt tovább, mint eddig.) Ennek megfelelően az ott hozott intézkedéseket itt is végrehajtották. így aztán 1942-ben visszatértek a naptári év szerinti iktatásra. A már önállóvá vált egykori kar jó iratkezelése 1950-től jó tíz évig a primitívségbe hanyadott vissza, a kimenő és beérkező levelek külön iktatásával. Később visszatértek a sorszámos iktatásra. A II. világháború utáni szerkezeti változásokat nem tárgyaljuk, de megjegyezzük, hogy 1945-ben jött létre a magyar felsőoktatás újabb óriása — a Magyar Agrártudományi Egyetem (fennállt 1953-ig) — s szakadt részekre a másik óriás, a Műegyetem 1949-ben. A változások nem kerülték el az iratkezelés területét sem. Már a negyvenes évek végére jellemző az, hogy az addigi hivatali apparátus szakembereit leváltják, tekintet nélkül arra, hogy ezzel az intézkedéssel a szakszerűséget és a szakértelmet is száműzik az intézményekből. Ezt aztán különösen 1952-től sínylik meg az egyetemek, amikor, mint minden más állami intézménynél, így esetükben is át kellett térni a csoportszámos iktatásra. Az iktatás iktatólapon történt, s minden iratváltást alszámokkal kellett jelölni. Az iratokat az iktatólapokhoz hasonlóan, a csoportszámok növekvő sorrendjében helyezték el, s ezen belül lehetett a betűrendet alkalmazni. E rendszer hátránya abban nyilvánult meg, hogy nem mindig lehetett azt biztosan megállapítani, hogy az adott iratot melyik csoportszámon helyezték el. Ráadásul minden irat sorsa az iktatók képzetienségétől függött. Köte­lező használatát 1956-ban törölték el. Általában 1957 az az év, amikortól a felsőoktatási intézmények zöme visszatért az évenkénti sorszámos iktatásra. Természetesen ez nem mindenütt történt így. Veszprémben pl. a csoportszámos irat­kezelés megszűnte után is változadanul iktatólapokat alkalmaztak, amelyeket nem kötöttek évenként egybe, mint a legtöbb hasonló intézménynél, hanem ezeket a tételszámos iratok mellett helyezték el. Ugyancsak Veszprémben a Dékáni-, majd Rektori Hivatalban a minisztériumokból érkezett iratokat külön kezelték, s ezekhez külön segédletet készítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom