MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

IV. ÁLLOMÁNYVÉDELEMI SZEKCIÓ - LEVÉLTÁRI SZAKFELÜGYELET - Orosz Katalin: Elképzelések és realitások a levéltári állományvédelemben

tanfolyamot. Az egy éves magas színvonalú képzésbe külső szakembereket is bevontak, a hallgatók végül azonban adminisztratív okokból mégsem kaptak diplomát. 1974-ben indult meg a tárgyrestaurátorok főiskolai majd néhány év múlva egyetemi szintű képzése a Képzőművészeti Főiskola és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével. 1981-ben, pedig a könyv és papírrestaurátorok előbb középfokú, majd 1990-től felsőfokú képzése kezdődött el az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében. Értelemszerűen tehát a 70-es években vagy azelőtt létrejött restauráló műhelyekben középfokú szakképesítéssel rendelkező, vagy szakképzetien munkaerő kezdett el restaurálni, és próbált szakmai ismereteket szerezni külföldi kollégáktól. A fent említett mindkét képzés, levelező formában indult el, és sajnos eddig még nem sikerült a nappali képzést beindítani. Ez a helyzet lehetővé teszi ugyan az alkalmazásban lévő kollégák számára a tanulást, de mind a képzésen részt vevő kollégának, mind az őt alkalmazó intézménynek komoly megterhelést jelent az 5 ül. 3 éves tanulási időszak. Régebben az intézmény vezetői még nem ismerték fel a restaurátorok képzésének fontosságát. Nem volt hagyománya a restaurálásnak. Később nyilvánvalóvá vált, hogy csak a természettudományos kutatások eredményeire alapozva lehet etikus és magas szakmai színvonalú restaurálást végezni. A nagy tapasztalattal és komoly szakmai ismeretekkel bíró idősebb kollégák egy részének azonban nem volt lehetősége diplomát adó szakmai képzésen részt venni. Ok alkotják tehát a szakképzeden munkaerő egy részét. A másik csoportba, pedig azok (a többnyire fiatal) kollégák tartoznak, akik nem régen kezdtek el levéltárban dolgozni, ül. restaurálási tevékenységet folytatni, és még nem tudtak képzésen részt venni. (A képzéseken végzők ugyanis többnyire alkalmazásban állnak valamüyen intézménynél, vagy „felszívja" őket a magán szektor. Szakképzett restaurátorok hiánya fokozottan jelentkezik vidéken.) Egy nagyobb létszámú műhelyben a fiatal, szakképzeden emberekből betanított segédrestaurátor válhat, aki bizonyos típusú restaurálási munkák elvégzésére irányítás meUett alkalmas. Az 1-2 fős műhelyekben azonban problémát jelent a szakképzetlen munkaerő, hiszen