MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

I. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ

hatóságokkal (jómagam az egyébként pedig igencsak különböző Hódmezővásárhely, valamint Pécs jegyzőkönyvi anyagát tanulmányoztam a feljebb említett mikrofilmek útján, lévén Vásárhely is a városegyesítés időszakában nyert törvényhatósági jogot) - talán nem érdektelen pillantást vetni a jegyzőkönyvek belbecsére, tartalmi jellemzőire. A törvény által megállapított hatásköri ügyek arányait figyelembe véve (az 1874-1875. évi jegyzőkönyvi bejegyzések mintegy 25%-át tételesen átvizsgálva) az alábbiakra jutottunk. Az előterjesztések abszolút többségét, mintegy 52%-át négy hatásköri ügycsoport alkotta. Ezek a következők voltak. A közgyűlés elé utalt ügyek relatív többségét (17%) a tanács által pénzügyekben hozott határozatok fellebbezése alkotta. Tekintettel a hetvenes évek elején megindult széleskörű városszabályozási munkálatokra, igen gyakran kerültek a közgyűlés elé a fővárosi középítkezésekre vonatkozó előterjesztések (13%). A harmadik legszámosabb csoportot pedig a különféle vagyontárgyak haszonbérbe adása, ill. javadalombérleti ügyek jelentették (12%). A negyedik leggyakoribb ügycsoportot a „puha struktúrák", a mentalitástörténeti szempontból roppan fontos képviselői interpellációk és önálló indítványok képezik (10%). A közgyűlés hatáskörébe utalt többi ügy 9 és 2% közötti arányban fordul elő. Növeli a jegyzőkönyvek forrásértékét, hogy - legalábbis a budapesti anyag esetében - kizárólag ezekben fennmaradtak fenn a névszerinti szavazások adatai, amely a társadalmi-politikai csoportképződésre szolgáltathat fogódzókat. Máshonnan nem megismerhetők a további intézkedésre nem került önálló indítványok szövegei, s sok esetben nem lett folytatása, tehát az ügyosztályi háttéranyagban sem található meg a más törvényhatóságokkal folytatott levelezés;- ez hosszan továbbélő hagyománya volt a régi municipalista mentalitásnak, amely mintegy helyi szemléleti keretben mutatja fel az országos politika által tematizált ügyek sok esetben mellékesnek tekintett helyi vonatkozásait. S természetesen a törvényhatóságok egymás közti kapcsolatai mellett az örökzöld kormány-önkormányzat „dinamikus" viszonyról sem feledkezhetünk meg, amely a korszakban mondhatni mintegy „folyamatos sérelmi állapotban" tartotta a széleskörű kormányzati beavatkozásnak kitett megyéket, városokat. S végül, talán csak budapesti vonatkozásban fon-