MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

Álláspontunk szerint a levéltáraknak az iratátvétel során mindenképpen előtérbe kell helyezni a történeti érték szempontjait, bizonyos perkategóriák esetében pedig arra lehet szükség, hogy jogbiztosító értékükre való tekintettel a jelenleginél lényegesen hosszabb irattári őrzési időt állapítsanak meg. Az elhibázott selejtezési, ill. levéltári átvételi döntéseket sok esetben az okozza, hogy a levéltáros a jövendő generációk kutatói érdeklődését próbálja „megjósolni". Ennek jegyében minősít ügyeket, forrásokat „jelentősnek" és „nem jelentősnek", gyakran arról is megfeledkezve, hogy a „jelentős" források is csak az irattermelő működésének teljes kontextusába helyezve tárják fel igazi értelmüket. A jövőbeni kutatási irányok „előrejelzése" helyett olyan összetételű iratanyag fennmaradását kell célul kitűzni, amely kielégítően dokumentálja az irattermelő működését, azaz lehetővé teszi feladatainak, működési mechanizmusának, a társadalommal való kölcsönhatásának megismerését. Természetesen léteznek olyan iratok, amelyeknek tárgya elsősorban magának az irattermelőnek a szervezete és működése. A bírósági szervek esetében ide sorolhatók mindenek előtt az elnöki iratok, a különféle statisztikák, testületi anyagok, jelentések, beszámolók. Az ezekben foglalt információk azonban éppúgy az adott kontextusban keletkeztek és rögzültek, mint a peres iratok, azaz hasonlóan célzatosak. Bármely szerv működéséről csak eredeti összefüggésükben megőrzött ügyiratai tesznek valódi „tanúságot". Ezt érvényesnek kell tekintenünk a jogszolgáltatás intézményeire is. Tehát a bírósági irattári segédletek, lajstromkönyvek, elnöki anyagok és bírósági statisztikák átvétele nem jelent megoldást. Az átveendő iratanyag körét úgy kell megállapítani, hogy annak megőrzése valóban reális legyen, ugyanakkor egyszerre biztosítsa az egyediségükben történeti jelentőségű ügyek fennmaradását és a jogszolgáltatás korabeli működésének s az ebben lecsapódó társadalmi valóságnak a megismerhetőségét. A levéltárosnak túl sok anyag megőrzését épp úgy el kell kerülnie, mint túl sok anyag kiselejtezését. Gyakran találkozhatunk azzal a vélekedéssel, hogy a perekben rejlő információ-érték megmentését az ítéletpéldányok átvételével biztosítani lehet, arra hivatkozva, hogy az ítélet indoklása az adott eset minden lényeges mozzanatát felöleli. Ezt a vélekedést véleményünk szerint cáfolják mind a már a levéltárakban őrzött ítélet-sorozatok kutatása, mind jelen vizsgálat során szerzett tapasztalatok. Azok az ítéletpéldány-sorozatok, amelyeket a jogszolgáltatási iratok között pl. Budapest Főváros