MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

utóbb meg kell kötni azokat a megállapodásokat, amelyekre a törvény lehetőséget ad. A privát, főleg a privatizált szféra vállalatai nem nagyon kívánnak kapcsolatba lépni a közlevéltárakkal, örülnek, hogy megszabadultak az ellenőrzésektől. A levéltári törvény 34. § (3) bekezdése is csak arra jogosítja el a levéltárakat, hogy a privatizált vállalatok állami időszakban keletkezett iratainak selejtezését ellenőrizzék. A maradandó értékű iratokról csak akkor kapunk tájékoztatást, ha a védetté nyilvánítás szándékával lépünk fel. A maradandó értékű gazdasági iratanyagnak egy nagyon széles köre máris kikerül látókörünkből. A törvény alapján illetékességi körünkbe csak a tartósan állami tulajdonú részesedéssel működő gazdasági szervek maradnak meg biztosan, ill. azok közül az értékhatár felettiek. Ily módon a gazdasági (vállalati) iratanyagot őrző levéltárak nem felelhetnek meg az irántuk támasztott - bár íratlan - követelménynek, mely szerint a levéltári anyagnak képet kell adnia a magyar gazdaságról. Ebből következően a levéltárba kerülő gazdasági iratanyagnak reprezentálnia kellene a gazdaság valamennyi ágazatát. Csak azért, természetesen, hogy egy-egy ágazatot reprezentáljon, nem szükséges egy szervvel foglalkoznunk, ha maradandó, más forrásból nem megismerhető információt tartalmazó iratanyagot nem keletkeztet. Koroknai Ákos az „Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékeléséhez c. tanulmányában hangsúlyozza: „Bármely (köz)levéltár szilárd, törvényi alapokon (ld. Ltv. 13- §) nyugvó állománygyarapítási koncepciójának megalkotásához elengedhetetlen a jól strukturált szervjegyzék elkészítése." A gazdasági szervek nyilvántartásában egyértelműen ki kell tűnnie, hogy egy-egy szervet miért tartunk nyilván. 1./Jogszabály alapján, 2./ A tartós állami tulajdon alapján, 3./ 100% állami tulajdon alapján, 4./ a Ltv. 34. §-ban meghatározott jogosítványaink alapján, 5./ a tv. 32. § (1) bek. alapján, 6 / a csődtörvény vonatkozó rendelkezései alapján. Ezek mellett nem feledkezhetünk meg a megszűnt szervek nyilvántartásáról sem, ha azoktól még nem vettük át a maradandó értékű iratanyag teljes körét. Ha túllépünk ezen a problematikán, és feltételezzük, hogy minden levéltár kialakította szervnyilvántartását (ami természetesen nem örökérvényű, abból egyes szervek kieshetnek, mások újonnan belekerülhetnek), akkor következik az iratértékelés, amelynek során meghatározzuk az illető szervtől átveendő iratok körét.