MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

Valamennyi jegyzékminta (Jenei-féie, Erdmann-féle, Koroknai-féle, a BFL-ben készült és a Kollégium által kidolgozott jegyzék) segítséget nyújt az iratértékeléshez. A gazdasági levéltárügynek létérdeke a mintajegyzék/ek/ állandó továbbfejlesztése, a továbbfejlesztésre irányuló munka állandó napirenden tartása. Nagy szükség lenne olyan mintajegyzékek elkészítésére, amelyek figyelembe veszik a vállalat profilját, ágazati hovatartozását, működési formáját (a szocializmus idején is több vállalattípus volt, nem is beszélve a szövetkezetekről), tulajdonosi viszonyait, stb. Ilyen jegyzékek készítése alapos és elmélyült munkát igényel, a vállalat tevékenységének és iratanyagának minél részletesebb ismeretét. Mintákra szükség van, de nincs két egyforma iparág, és egy iparágon belül nincs két egyforma vállalat. A mintajegyzék biztosíthatja a maradandó értékű iratok fennmaradását, a rendezéshez viszont szükség van egyedi, csak az egyes vállalat iratanyagára vonatkozó mintajegyzékekre is. Ne felejtsük el, hogy a 10/2002. sz. rendelet 12. § értelmében közlevéltár csak állandó megőrzésre vehet át iratanyagot, és csak maradandó értékű iratanyagot. Miért van szükség elvi és módszertani felvetésekre? A levéltári törvény 14. § (2) bekezdése szerint: „A közlevéltár illetékességét a köziratokat illetően e törvény, a köziratnak nem minősülő levéltári anyagot illetően az általános levéltárak tekintetében a művelődési és közoktatási miniszter, egyéb közlevéltár tekintetében pedig a művelődési és közoktatási miniszter egyetértésével - a fenntartó határozza meg." A törvényben beígért jogi szabályozás a mai napig nem született meg. Ezért az illetékességi kört is magunknak kell meghatároznunk. Az iratértékelést megelőző, stratégiai jelentőségű lépés a szervnyilvántartás összeállítása: annak megállapítása, hogy mely vállalatoktól kívánunk átvenni iratokat a közeli vagy távolabbi jövőben. A törvényi rendelkezések ehhez adnak fogódzót, de elég keveset. A tartósan állami tulajdonú részesedéssel működő gazdasági szervek iratkezelésében a levéltári törvény a közlevéltárak számára jelentős egyetértési jogot biztosít. Egyre bővül azonban azoknak a privatizált, ill. privát gazdasági szerveknek a köre, amelyek a gazdaság egészén belül stratégiai jelentőségűek, és amelyekben az állami tulajdon visszaszorul. Az illetékességi kör hosszabb távon szűkül, a gyűjtőkör bővítésére pedig a jogszabály csak korlátozott lehetőséget biztosít. (Ltv. 32. § (1) bek.) Ha a levéltárügy nem akarja látótávolságon kívülre engedni a privát szférát, előbb-