MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

I. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ

amelynek eredeti jegyzőkönyve nem maradt fenn. A közreadó azonban soha nem nélkülözheti az eredetivel való egybevetést, mivel hibák mind a korabeli átírásban, mind az értelmezésben bőven akadtak. Jól használható korabeli mutatók erre az időszakra nézve sajnos nincsenek. Ezért is nagyon fontos, mondhatnám kulcskérdés a regesztakötetek esetében az egyedi sajátosságokra figyelő, felhasználóbarát tárgymutató. Egy rossz, nem a kutatói szempontokat szem előtt tartó, mechanikus módon elkészített mutató egészében megkérdőjelezheti az adott kötet értékét. Ezért célszerű, ha azt maga a közreadó készíti el, bármilyen fáradságos, időt rabló vállalkozás. A jó mutató nagyban, mondhatni többszörösére emeli az egyes kötetek értékét. Hasonlóan fontos a megfelelő személy- és helynévmutató. Mindkettőnél célszerű megadni az előforduló nagyszámú névváltozatot, helyneveknél a mai nevet, „külsők" esetében a megye-, vagy országbeli hovatartozást is. Megkönnyíti a használatot a közgyűlések/törvényszékek függelékben elhelyezett időbeli mutatója. Növeli a kötetek értékét egy módszertani és ezzel együtt, vagy ettől elválasztva egy történeti bevezető elkészítése. A jó bevezető segíti az olvasót abban, hogy eligazodjon az adott történeti szituációban, közli az általános tudnivalókat, megismertet magával a forrással, módszertani indoklást ad, közli a további tájékozódáshoz szükséges szakirodalmat. Éppen azért, mert ezeket a köteteket nem csak hivatásos kutatók forgatják, fontosnak tartom, hogy kapaszkodót nyújtsunk az olvasónak, szükség esetén tárgyi jegyzetekben tájékoztassuk. Különösen áll ez egyes személyek (kamarai és egyéb tisztviselők, magasabb rangú katonák stb.), ha szükséges, a helynevek beazonosítására, kifejezések, fogalmak magyarázatára, a mértékegységek feloldására. Az ismertebb latin nyelvű kifejezések esetében vagy glosszáriumot kell készíteni, vagy a szövegben magyarul, jegyzetben az első említésnél latinuk megadni az adott kifejezést. Közülük néhány magyarul is használatos (prefektus, regulamentum). Ezekben az esetekben sem árt első előforduláskor a szómagyarázat. Szükségesnek tartom egy következetes gyakorlat kialakítását, mind az ismert személyek, mind a településnevek esetében. Az ismert neveknél/helyneveknél célszerű a köztudatban elfogadott formát választani. Abban, hogy a névváltozatokat minden esetben zárójelben is megadjuk, vagy csak a mutatóban, nem kívánok állást foglalni. Korábban az első változatot részesítettem előnyben, idővel azonban úgy döntöttem, fe-