MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

SÍPOS ANTALNÉ (Magyar Országos Levéltár) Iratértékelés a gazdasági levéltárügyben Az elmúlt évben a Magyar Országos Levéltár két füzetet tett közzé az iratértékelés témájában. A köziratok levéltári értékelésének kérdései (szerk. Lakos János) és az Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések). (Szerk. Koroknai Ákos) Az iratértékelés a hazai és nemzetközi levéltárügynek - kisebb-nagyobb intenzitással - évtizedek óta központi kérdése. A kérdés állandó napirenden tartása arra utal, hogy valami nincs rendben az iratértékelés körül, vagy legalábbis nem vagyunk magunkkal elégedettek. Most nem térnék ki a kérdés elméleti hátterére, nem idézném Schellenberget, Papritzot vagy Angelika Menne-Haritz elméleteit, a hazai szakirodalmat is csak mértékkel. Most már a gyakorlati munkát közvetlenül alátámasztó segédanyagokra kidolgozását és állandó továbbfejlesztését kell célul tűznünk. Az iratértékelés - általában - egyidős az írásbeliséggel, levéltári szempontú iratértékelésről azonban csak a levéltárak megalakulása, a magyar levéltári rendszer kiépülése óta beszélhetünk. A gazdasági, vállalati iratok esetében pedig csak a Központi Gazdasági Levéltár megalakulása óta. Iratértékelést folytattak a vállalatok a saját irattáraikban, addig is, amíg iratanyagaik nem kerültek levéltári őrizetbe. Egyes vállalatoknál fennmaradtak az iratkezelésre is vonatkozó ügyviteli utasítások, amelyek képet adnak arról, hogy mely iratok megőrzését tartotta fontosnak egy adott vállalat. Általában a jogbiztosító iratokat gyűjtötték össze ún. okmánytáraikban. A jogbiztosító értékkel rendelkező iratok nagy része - szerencsére - történeti értékkel is rendelkezik, így azok fennmaradását a vállalatok biztosították. (Ilyenek pl. a szerződések, ingatlan vásárlások, leányvállalatok alapítása, a vezetés elvi ügyei, stb.)