MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

Ritkán ugyan, de előfordult, hogy egy-egy adott vállalat az iktatókönyvnek megfelelő rendben tartotta iratait, és az iktatókönyv bejegyzései tanúsítják, hogy selejtezést is folytattak, és ennek tényét az iktatókönyv megfelelő rovatában rögzítették. Ez is arról tanúskodik, hogy a vállalatok irataikat szelektálták, megkülönböztették a megőrzendőt és a selejtezendőt. A Központi Gazdasági Levéltár munkájának megkezdésekor szembekerült az iratértékelés problémájával. A korabeli átadási-átvételi jegyzőkönyvekből láthatjuk, hogy a KGL szervszintű szelekciót folytatott, iratszintű értékelést iratátvétel előtt nem. Ezt nem is volt módjában megtenni. Az államosított vállalatok „kapitalista kori" anyagait zsákokba rakva, ömlesztve vették át, és a selejtezést a levéltárban végezték el. Dr. Jenéi Károly elkészítette „A gazdasági iratokban leggyakrabban előforduló iratfajták jegyzékét", a „Pénzintézeti és ipari vállalati fondoknál rendszeresen előforduló állagok és iratanyagok" jegyzékét, továbbá az „Ipari vállalatok fondjaiból kiselejtezhető iratok jegyzékét." Ez a három jegyzékminta a kapitalizmuskori (1948 előtti) vállalati iratanyag rendezéséhez nyújtott segítséget, ma is használjuk. A selejtezések nagyon óvatosan, mondhatnánk, bátortalanul folytak. Csak egyetlen példát ebből: a heti termelési jelentések selejtezhetők akkor, ha a havi termelési jelentések megvannak. Ha nincsenek meg a havi termelési jelentések, akkor a heti jelentések nem selejtezhetők. Ez az előírás hasznosnak is bizonyult, hiszen éves termelési jelentések nagyon ritkán találhatók a „Z" szekciós vállalati anyagban. A KGL, majd a Magyar Országos Levéltár akkori IV. osztálya és 1970-től az ÚMKL iratátvételi, rendezési és selejtezési gyakorlatát ma könnyű bírálni, de ezek a bírálatok messzemenően igazságtalanok. A levéltárak vállalati iratok gyűjtésével korábban nem foglalkoztak, előtanulmányokra nem támaszkodhattak. Varga János ny. főigazgató úr megállapítását idézem: fontos az irat életkora, írja - „hiszen minél kevesebb információval rendelkezünk egy korból, annál értékesebb a róla szóló - akár picike - híradás." A XIX. és XX. század első felének gazdaságáról - vállalatairól - valóban nagyon kevés híradással rendelkezünk. Ennek megfelelően a KGL-ben az 1914 előtti iratokban nem is selejteztek, nagyon helyesen, hiszen még egy csavarrendelés is információt ad arról, hogy ki kivel állt üzleti kapcsolatban.