MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

I. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ

Számomra érdekesek voltak Győr és Esztergom megyék jegyzőkönyvei, amelyek sajátos helyzetük miatt számos egyedi vonást mutattak fel. Esztergom megye II. kötetének kézirata, amely az 1710-1719/1723/ közötti évek bejegyzéseit tartalmazza, olyan egyedi, érdekes adatokat közöl, amelyek forrása a város jogi megosztottsága és az esztergomi várhoz kapcsolódó katonai jelenlét miatti hatalmi feszültségek. A megyei közgyűlési jegyzőkönyvek kiemelkedő forrásértékük ellenére sem jelenthetik a történészek egyedüli forrásait, különösen igaz ez a társadalomtörténetet kutatók esetében. Csak felsorolásszerűen néhány példa: Adóösszeírások, családi levéltárak, urbáriumok, hiteleshelyi iratok, canonica visitációk, dézsmajegyzékek egészíthetik ki a jegyzőkönyvek hiányos, vagy nem létező adatait. Az egyházi levéltárak nyilvánossága, rendezettsége, segédletekkel való ellátottsága ugrásszerűen javult az elmúlt években, így a bennük őrzött forrásanyag feldolgozása nem ütközik már nehézségekbe. Számunkra különösen örvendetes a Győri Egyházmegyei Levéltár újraindulása. Az ott dolgozó kollégák munkájáról, segítőkészségéről, a megjelenő segédletekről csak a legnagyobb dicsérettel szólhatunk. Nem kerülheti meg a kutató a központi kormányszervek, a kamarák, később a helytartótanács iratainak áttekintését. A családi levéltárak a nemesség társadalom és gazdaságtörténete mellett például az archontológiai kutatások számára is számos kiegészítő adattal szolgálnak, különösen a szolgabírák és esküdtek esetében. Mind a központi kormányszervek, mind a megyék életében döntő szerepet játszó mágnáscsaládok esetében érdemes a határon túli, esetünkben a bécsi, burgenlandi levéltárakat számba venni. Számos értéket rejt a közelmúltban nyilvánossá vált fraknói Esterházy Levéltár is. A nehéz megközelíthetőség, a feldolgozottság mértéke és a korlátozott nyitva tartás azonban ma is komoly akadályokat jelent a magyar kutatók számára. Végül néhány szót szerény tapasztalataim, valamint örökös lektorom, Gecsényi Lajos tanácsai alapján a regesztakötetek készítésének mikéntjéről. A jegyzőkönyvekről a 18. század közepe táján több megyében készült másolati könyv, illetve extractus, azaz az egyes bejegyzésekről rövid tartalmi kivonatot közlő segédlet. Ezek léte, használata nagyon megkönnyítheti a közreadó dolgát. Sok esetben csak ezek segítségével értelmezhető egy-egy megrongálódott eredeti bejegyzés. Arra is akadt példa, hogy a másolati könyvből rekonstruálni lehetett olyan közgyűlést,