MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

A Magyar Országos Levéltár Az ország levéltárai közül mindenféle szempontból sajátos, teljességgel egyedi helyet foglal el a Magyar Országos Levéltár, a „nemzet emlékezeteként" is emlegetett első számú, nemzeti levéltár. Mint országos közintézmény, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának felügyelete alá tartozik, ám ebből a helyzetéből adódóan a MOL esetében is visszaütni látszik a közös - állami - tulajdonnal kapcsolatos, több évtizedes reflexiókat újraindító alapigazság: ami mindenkié, az kissé senkié sem. A MOL a NKÖM látószögében sajnos periférikus helyet foglal el, a levéltár és a minisztérium kapcsolata több szempontból is kifejezetten egyoldalúnak tűnik. A köztulajdon-jelleg más esetekben is nehezíti a MOL helyzetét. Vegyük a megyei levéltárak helyzetét ellenpéldaként. Túlzás lenne azt állítani, hogy akár a regionális közvélemény, akár fenntartóként bármelyik megyei önkormányzat, mint tulajdonos, érdeklődésének homlokterében a megyei levéltár működése állna. Ám tagadhatatlan tény, hogy bármelyik megyei levéltár rendezvényeit (levéltári nap, levéltári est, kiadvány-bemutató) legalábbis alapinformációk szintjén fontosnak tartja ismertetni a helyi, megyei írott és elektronikus média, és a nagyközönség lokálpatrióta érzelmekkel felvértezett rétegei is megkérdőjelezhetetlen és évről-évre élénkülő érdeklődéssel övezik az ilyen jellegű eseményeket. Mindennek alapját a világosan körülhatárolható és mindenhol kézzelfoghatóan tapasztalható regionális kötődés adja meg. A MOL esetében azonban ilyesmiről nem beszélhetünk, az országos közgyűjtemény ilyen értelemben majdnem „légüres térben" helyezkedik el. A MOL PR-stratégiájának kidolgozásakor tehát maximálisan figyelemmel kell lenni a teljes célközönség „túl széles", gyakorlatilag csak elmosódó kontúrokkal megrajzolható, behatárolhatatlan voltára. A régi intézményi logo Az intézmény egészének megjelentése szempontjából rendkívül fontos a következetesség, az intézményt megjelenítő különféle jelképek, „ikonok" egységesítése. Ennek számos összetevője van, kezdve az egységesen és kizárólagosan használt logo megtervezésétől az intézményi névjegyek elkészítéséig. Döntő fontosságú mindezek között a minden követelménynek megfelelő és hosszú távon is használható logo bevezeté-