MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

szítenek a magyar hagyományok szerinti, jelentős gyökerekkel rendelkező tudományos intézmény jellegükből és lesznek mindinkább közhivatalokká, továbbra is a tudomány kiszolgálóiként kell működniük. Ez éppúgy jelenti a kutatószolgálatot, mint a tudományos kiadvány-tevékenységet, a különféle intézményekkel (egyetemek, más közgyűjtemények) fenntartott kapcsolatot határokon belül és kívül egyaránt. Mivel a levéltáraknak a rendszerváltás után jelentősen visszaszorult korábbi bezárt, tudományos intézmény jellegük, mind gyakrabban kerülnek kapcsolatba más intézményekkel cégekkel, köztük olyanokkal is, amelyek nem a tudományos vagy közhivatali szférát képviselik. Példának okáért, ha egy levéltár számítógépparkja fejlesztésébe kíván belefogni, akkor az ehhez szükséges anyagi alapok megteremtése után óhatatlanul is egy profitorientált - tehát alapvetően más mentális dimenziókban mozgó és gondolkodó - céggel kell tárgyalásokat folytatnia. Korántsem mindegy, hogy az ilyen cégek milyen képet alkotnak a levéltárról, amikor tárgyalóasztalhoz ülnek a képviselőivel. így a külső kapcsolatoknak ez a rendkívül fontos tere a levéltári PR következő célcsoportja. Ugyancsak sajátos célcsoportnak minősül a PR szemszögéből nézve a saját dolgozók összességének köre is. A levéltárak alapvetően ingerszegény, motivációs hiánnyal és anyagi gondokkal küszködő belső világában kétszeres jelentősége lehet annak, hogy miként tudja az intézmény „eladni" saját magát a dolgozóinak. Végül, de nem utolsósorban a PR talán legsajátosabb célterülete lehet a levéltárak mindenkori fenntartója. Ez nem csupán következetesen - hellyel-közzel a kicsinyességig hajló módon - igényli, de általában el is várja, hogy az általa fenntartott intézmény minden létező módon, helyen és formában képviselje a fenntartó érdekeit, „meghálálja" a fenntartását megalapozó költségvetés megteremtését ily módon is. A levéltári PR tehát összetett, sokfelé ágazó, ám egymással minden létező módon összefüggő tevékenységek összességét jelenti. Sajátos elegye ez a közszolgálatnak és a piaci szférának, hiszen egy alapvetően piacorientált társadalomban non-profit intézményként kell helytállni a piacgazdaság szabályai szerint működő világban. Lássuk ennek lehetséges részleteit az alábbiakban az ország első számú levéltára, a Magyar Országos Levéltár konkrét példáján keresztül nézve.