MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK

C2ENTHE MIKLÓS (Evangélikus Országos Levéltár) Gyülekezeti levéltárak az evangélikus egyházban „Érzelmi aláfestésként" talán annyit, hogy levéltároskodásom elején Kéri Henrik bácsi, a tolnai evangélikus svábok betelepedésének kutatójafelhívta arra a figyelmet, hogy milyen értékes anyagok vannak veszélyben és pusztulóban Tolnában, templomokban és parókiákon, és arra is, hogy hiába ír évek óta püspöknek és másnak, nincs reagálás. Hasonlóképpen Zoltán Laci bácsi ny. evangélikus lelkész, a Sopron megyei kitelepített Harka gyülekezet rossz állapotban levő irataira hívta fel a figyelmet. Amikor megláttuk az evangélikus németek hajdani szép, de ma romló templomaiban a falakat, a penészedő, nedves iratokat, megértettük, hogy nagy a felelősség, és később azt is, hogy egyedül mi ezt nem tudjuk megoldani. A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) 2000. évi esztergomi konferenciája a gyülekezeti levéltárak kérdését tűzte napirendjére, ebben a tárgyban hangzottak el magyar és nemzetközi tapasztalatok, erről cseréltünk eszmét az önkormányzati levéltárak képviselőivel. Két dologban megegyeztek a vélemények: egyrészt a hely-, nemzetiségi-, művelődéstörténeti örökségnek egyik legfontosabb forrásait őrzik a gyülekezetek történelmi iratai, másrészt, hogy ezeknek az iratoknak a sorsa jelentős részben rendezetlen, finoman szólva „aggodalomra ad okot". Ez a helyzet teljesen „ökumenikus módon" minden felekezetre egyaránt vonatkozik, több-kevesebb eltéréssel. A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeti levéltárai az egyház történelmi sorsából fakadóan talán a többiekhez képest is nagyobb veszélynek vannak kitéve. Ennek egyik oka, hogy a német és szlovák nyelvű evangélikusok számát igen megtizedelte a második világháború utáni németek kitelepítése, ill. szlovákok áttelepülése. Ebből is következik, hogy az evangélikus, mint