MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK

házkerületi igazgatásnak köszönhetően eleve adott. Iratkezelési szabályzatok, irattári tervek nincsenek, a megfelelő iratkezelés csak nagyon érintőlegesen kerül elő a lelkészképzés során. Az állagvédelemhez legutóbb a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete adott ki egy alapvető információkat tartalmazó füzetet, amit az Egyházkerületi Levéltár minden egyházközségbe elküldött. A rendszeres ellenőrzést lehetetlenné teszi az egyházközségek nagy száma: a Tiszántúlon négyszáznál több egyházközség működik, ezért lenne nagy a jelentősége, hogy a lelkészképzés során valamiféle empátia alakuljon ki a hallgatókban a levéltári anyag történeti jelentősége iránt, illetve az csperi karnak, az egyházmegyei igazgatásnak is fontos szerepe lehet. Sürgős feladat az egyházközségi iratanyag 1950 utáni újbóli regisztrálása, ehhez a kerületi, központi igazgatás hasonló szándéka is szükséges. A református egyházközségek hagyományos autonómiája, illetve az elmúlt évtizedek diktatórikus egyházkormányzása miatt nem szerencsés, de nem is méltányos a felügyeletnek pusztán hivatalos jelleget adni: a személyes kapcsolatnak, a bizalom megnyerésének óriási a jelentősége. A felügyelet jogi keretét az 1938-as és 194 l-es szabályzatok adják, illetve legújabban egy 1999-es egyházkerületi határozat, amely szerint az Egyházkerületi Levéltár javasolhatja az Egyházkerület Elnökségének a nem megfelelően tárolt és kezelt egyházközségi iratok gyűjtőlevéltári elhelyezését. Mivel a református egyházon belül minden egyházközség önálló jogi személy, és a presbitérium rendelkezik az anyakönyvek és a levéltári anyag felől is, a tulajdonjog az egyházközségé marad, az iratok legfeljebb letétként nyerhetnek elhelyezést az Egyházkerületi Levéltárban. Itt történik meg az iratok szakszerű rendezése, ezután az iratképző egyházközség szükség esetén átkölcsönzéssel, vagy a kerületi levéltárban továbbra is használni tudja azt. Ez a rendszer most kezd működni az egyházkerületen belül: elsőként a békési egyházmegye területén, ahol egy 1998-as, a fentebb említett egyházkerületi határozattal lényegében azonos szellemű egyházmegyei határozat is segíti a gyűjtőterületi munkát. Ettől függetlenül mindig az egyházközség presbitériuma dönti el, hogy beadja-e az anyagot a kerületi levéltárba, vagy rövid időn belül maga biztosítja a tárolás és kezelés megfelelő körülményeit. Ha a gyűjtőterületi munka során anyagbeszállításra is sor kerül, az az Egyházkerületi Levéltár bonyolításában és költségén folyik, az egyre szűkülő raktári kapacitás függvényében. Békésből az elmúlt két évben mintegy 60 fm-nyi egyházközségi iratanyag került be, s a munka folyamatossága egyelőre biztosítva van.