MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK

nem egyszer a református levéltárak gyűjteményi keretben (könyvtármúzeum-levéltár) történő működése szab gátat. A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára hivatalos formában 1774-ben kezdte meg működését. Az Egyházkerületi és a vele hol lazább, hol szorosabb kapcsolatban lévő Kollégiumi (Debreceni Református Kollégium) Levéltárnak többek között olyan kiemelkedő levéltárnokaivoltak, mintSinai Miklós, Budai Ézsaiás, Kerekes Ferenc, id. Révész Imre, Balogh Ferenc, Csikesz Sándor, ifj. Révész Imre. A kerülethez tartozó egyházmegyék legrégebbi jegyzőkönyveinek pusztulását már 182 l-ben észlelte az egyházkerület és elrendelte az Egyházkerületi Levéltárba szállítását, ez azonban sajnos nem történt meg. Tudatos gyűjtőmunkára, ahogy említettem, csak az 1900-as évek közepétől kerülhetett sor: 1951-ben az Országos Református Gyűjteményi Tanács javaslatára az Egyetemes Konvent kerületenként gyűjtőlevéltárakat hozott létre. Ekkor kezdődött az egyházmegyei levéltári anyag elhelyezése az Egyházkerületi Levéltárban. A Tiszántúlon az Egyházkerületi Levéltáron kívül a Református Egyháznak ma nincs más nyilvános magánlevéltára (az 1969-ben szaklevéltárnak nyilvánított Nagykunsági Egyházmegyei Levéltár iratanyaga a 1980-as években beszállításra került az Egyházkerületi Levéltárba; az egyházunkon belül pár éven át fióklevéltárként kezelt Hajdúvidéki Egyházmegye Levéltára ugyanilyen módon, ugyanekkor szűnt meg működni). Az egyházmegyei levéltári anyagot így - a hagyományos elnevezéstől eltérően - az egyházkerületi levéltárhoz tartozó külső levéltári fondként, az egyházkerületi levéltár őrzésében lévőket pedig belső fondként tartjuk nyílván. 1975-77 között került beszállításra a volt békés-bánáti levéltári anyag, 1979-ben a bihar-érmelléki, a debreceni egyházmegyei anyag elhelyezése folyamatos (általában az 5 évnél korábbi iratoké; az esperesi hivatal az egyházkerületi levéltár szomszédságában van), a középszabolcsi és nyírségi 1973 után, egyedül az 1952-ben létrejött csongrádi egyházmegye iratai vannak teljes egészében az esperesi székhelyen, de az elmúlt ötven év szatmári egyházmegyei anyagát is a mindenkori esperes őrzi. A további beszállításoknak immár a helyhiány szab határt. Az egyházközségi levéltári anyag, hasonlóan az egyházmegyékhez, az Egyházkerületi Levéltár felügyelete alatt áll, mint külső fond. A gyűjtőterületi munka elemei közül az egyházközségek számbavétele az egy-