Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK - Káli Csaba: Megyei levéltárak (Területi általános közlevéltárak)

és az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek irataiból is nem kevés a megyei levéltárakban lelhető fel. A családi levéltárak anyagai a háborús eseményekkel kapcsolatos iratmentés, letétbe helyezés, ajándékozás vagy vásárlás útján kerültek a megyei levéltárakba. (A nagyobb birtokos családok iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi.) Hasonló úton jutottak a levéltárak az egyes személyek irataihoz is. Valamennyi megyei levéltár őriz ún. gyűjteményes fondokat. Ide tartoznak a már tárgyalt Mohács előtti oklevelek, de itt találjuk a gyakorta igen gazdag kéziratos és egyéb térképek állományát is. Szinte minden levéltár rendelkezik fénykép, plakát, aprónyomtatvány és sajtóanyag gyűjteménnyel is. Nem túl nagy, de történeti szempontból annál fontosabbak az ún. néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok iratainak együttese. Ezek az iratok nagyobbrészt az 1945-ben és az azt követő években, eleinte teljhatalommal rendelkező nemzeti bizottságok, a háború alatti magatartást vizsgáló igazoló bizottságok, a földreform végrehajtását előkészítő és felügyelő bizottságok, valamint a különböző népi és üzemi bizottságok ténykedése során keletkeztek. 1990-es megszűnésükkel ide kerültek a Hazafias Népfront és más, a szocializmus évtizedeinek állampártjához kapcsolódó „szatelit" szervezetek iratai is. A megyei levéltárak legnagyobb tematikai egységét ma az 1950-1990 között működött egységes köz- és államigazgatási szervezet, a megyei, járási, városi és községi tanácsok iratai alkotják. Ezek teljeskörű begyűjtése még nem fejeződött be, hiszen a törvény szerint csak a 15 évnél régebbi iratok kerülhetnek levéltárba. Az utóbbi évtizedek nagy iratátvételeinek köszönhetően a megyei levéltárak anyagából a 20. századi iratok igen nagy arányban - közel kétharmad illetve háromnegyed - részesednek, amely a közeljövőben még inkább nőni fog. Az elmúlt évtizedekben és jelenleg is, a megyei levéltárak szűkebben értelmezett szakmai feladatai közül az iratok rendezése élvez prioritást. A háború előtt alig végeztek szisztematikus iratrendezéseket az akkori törvényhatósági levéltárakban, de ennél is súlyosabb volt az a fajta károsodás, amit a háború okozott az iratállományban. Sopron, Vas és Tolna megye levéltára került teljesen ömlesztett állapotba, de számottevő iratkeveredés máshol is történt. Az 1945 utáni iratrendezéseknek tehát elsősorban ezeket a károsodásokat kellett eltüntetniük, de a legnagyobb feladatot mégis a következő években, évtizedekben gyorsan, legtöbbször szakszerűtlenül begyűjtött iratok rendbe rakása jelentette. A cél legtöbb esetben az eredeti irattári rend helyreállítása lett, de egyes kisebb, régebbi, főként eredeti segédlettel nem rendelkező állománynál a tárgyi (át)rendezés hozott eredményt. A levéltárak másik, az előbbivel szorosan összefüggő feladata az iratselejtezés. Az 1950-es évek elején ez lett az egyik fő feladat, kettős irányultsággal. 77