Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

ÖNKORMÁNYZATI LEVÉLTÁRAK - Káli Csaba: Megyei levéltárak (Területi általános közlevéltárak)

Az egyik irány a munkásmozgalom szempontjából fontos dokumentumok feltárása, a másik a papírgyűjtési akciók tervmutatóinak való megfelelés volt. A harmadik legfontosabb feladat az iratanyag nyilvántartását és a tudományos tájékoztatást szolgáló segédletek készítése. Ezek közül legelterjedtebb a raktári jegyzék, de az anyag egyre magasabb szintű feldolgozottságával együtt gyorsan gyarapszik a repertóriumok, lajstromok és mutatók száma is. További nem elhanyagolható munkát adnak a levéltáraknak az intézményüket felkereső ügyfelek és kutatók. E feladat nagyságrendjét érzékeltetendő álljon itt néhány számadat. A megyei levéltárak 2003-ban 5229 kutatót fogadtak, akik 20 635 kutatási esetet produkáltak, az ügyféli minőségben a levéltárakat felkeresők száma pedig 19 327 fő volt. Azért, hogy a levéltárak szakmai feladataikat a legnagyobb hatékonysággal tudják végezni, szükséges a nekik iratot átadó szervek irattárainak ellenőrzése. 2002-ben a megyei levéltárak 10 557 iratátadó szervvel álltak kapcsolatban, amelyek közül abban az évben 1094-et ellenőriztek. A fentebb vázolt szakmai munkán túl a megyei levéltárak nélkülözhetetlen tudományos és közművelődési feladatokat is végeznek. Már az 1969. évi 27 sz. tvr. is kimondta: „A levéltár tudományos intézmény, amely - jogszabályban meghatározott keretek között - igazgatási feladatokat is ellát." Ennek szellemében az elmúlt évtizedekben a magyar történettudománynak fontos, a bölcsészeti jellegű felsőoktatással nem rendelkező kisebb megyeszékhelyeken, városokban pedig meghatározó tudományos műhelyekké lettek a megyei levéltárak. A forrásadottságoknál fogva különösen a helytörténetírás tett szert különös jelentőségre, amely mellett a közigazgatás-történeti, a történeti statisztikai szempontú demográfiai és társadalomtörténeti kutatások meghatározóak, de ezeken túl szinte minden tematika (gazdaság-, intézmény-, családtörténet stb.) előfordul. A műfajokat tekintve különösen említésre méltó a forráspublikáció, amely a levéltárak igazi profilja. Az utóbbi években ezen a vonalon - a technikai fejlődésnek és az anyagi lehetőségeknek köszönhetően - a papír alapú közlés mellett egyre több CD-ROM-ot is kiadnak a levéltárak. Tudományos publikációikat az 1960-as évektől kezdve, de az 1970-es évek közepétől már szinte minden megyei levéltár saját periodikájában, - általában évkönyvekben - vagy egyes kiadványaiban teszi közzé. A már ismert személyi - nem utolsó sorban a heti egy kutatónap bevezetésével -, valamint technikai környezet fokozatos fejlődésével az elmúlt másfél évtizedben hihetetlen növekedés ment végbe a megyei levéltárak, illetve levéltárosaik által közreadott tudományos publikációk mértékét (és minőségét) illetően. A Magyar Levéltárosok Egyesülete által 2001. november 21-22-én megrendezett seregszemle alkalmából, ahol az „írott emlékezet" címmel az utóbbi 15 év levéltári kiadványai mutatták be, döbbenhetett rá az érdeklődő közönség vizuálisan is a fentebb említett állítás tényszerűségére.