Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

Kamara anyagából gyűjtötték egybe. A Rákóczi-szabadságharc levéltárának az anyaga főleg a Rákóczi-Aspremont családi levéltárból származik és az említett kamarai levéltárakból, ennek megfelelően valóban található bizonyos kormányzati, fejedelmi kancelláriai stb. iratanyag is bennük. Az 1848-1849-i Minisztériumi Levéltár (1848-1850 - H szekció) az 1960-as években Bécsből hazakerült Kossuth iratokból, továbbá a kancelláriai, helytartótanácsi és kamarai levéltári anyagból, valamint a Mohács (1526) utáni gyűjteményből jött létre. A minisztériumi (a király személye körüli, belügyi, pénzügyi, közmunka- és közlekedésügyi, földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, vallás- és közoktatásügyi és honvédelmi) anyagok mellett a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány és az alárendelt hivatalok iratai találhatók meg benne. A Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok (1000-1918 - I szekció) a magyar és osztrák kormány közt létrejött megegyezés (Baden, 1926) alapján Bécsből zömmel 1927-ben és részben valamivel később kerültek a Magyar Országos Levéltárba. Magyar állami provenienciájú iratok képezik ennek a szekciónak az anyagát. Főleg oklevél- és iratmásolatokból, lajstromokból, hagyatékokból stb. állt össze a gyűjtemény. Különösen jelentős - bár nem regisztratúra jellegű anyag - a Kollár Adám Ferenc bécsi udvari könyvtáros főleg másolatokból álló hagyatéka, valamint a magyar országgyűlésekre vonatkozó iratanyag. A Polgári-kori kormányhatóságok levéltárai (1867-1945 - K szekció) az 1848ban, illetőleg véglegesen 1867-ben a korábbi rendi államból népképviseleti alkotmányon alapuló polgári állammá alakult Magyarország hivatali iratanyagát tartalmazza. 1867 után a magyarországi központi kormányzatban a testületi alapon és alacsony hatásfokkal működő kormányszékeket a független magyar minisztérium váltotta fel, melynek minden tagja (minden miniszter) felelős volt a területét érintő mindennemű hivatalos eljárásért. A korábbi kollegiális ügyintézéssel szemben az egyéni felelősség elve a minisztériumok belső szervezetében is kifejezésre jutott: az ügyek elintézésének előkészítő munkáit nem egyes előadók, hanem minisztériumi osztályok végezték, a döntést pedig nem tanűcstestület, hanem a személyében felelős miniszter - illetőleg átruházott jogkörben a minisztérium valamely vezetője - hozta. A Magyar Országgyűlés törvényhozói munkája - az 1918-1927 közötti néhány évet leszámítva - kétkamarás rendszerben folyt: Képviselőház és Főrendiház (1927-1944 között: Felsőliáz) működött. A Képviselóliáz iratai az 18651868-as országgyűléstől folyamatosan rendelkezésre állnak egészen a II. világháború végéig. Az iratanyag tartalmazza a király (a kormányzó) leiratait, és az azokra adott válaszokat, a benyújtott törvényjavaslatokat, az ezekkel