Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

talános Levéltárának felállítását. Ennek feladata az ország okiratainak: az országgyűlési, közigazgatási és bírósági iratoknak a megőrzése, sőt lehetőség szerint a magánszemélyeknél lappangó országos jellegű iratok begyűjtése. E határozmányok azonban valójában csak jó három évtizeddel később, Batthyány Lajos nádor energikus intézkedései nyomán valósultak meg. O volt az, aki országos mozgalmat indított a korábban elkallódott iratok felderítésére és összegyűjtésére, illetve ő nevezte ki 1756-ban a levéltár első állandó tisztviselőjét. Ezzel, valamint a következő években tett intézkedésekkel az Ország Levéltára valóban megkezdhette önálló, intézményszerű működését, s így 1756 tekinthető a Magyar Országos Levéltár alapítási évének. Az Ország Levéltára 1785ig Pozsonyban működött, majd Budán a mai Országház utcában. A következő évtizedekben folyamatosan átvette az országgyűlések, s az általuk kiküldött bizottságok, a nádorok, országbírák stb. iratait. A központi kormányszervek iratanyagára az Ország Levéltárának illetékessége nem terjedt ki, mivel ezek a rendi felfogás szerint a király hatóságai voltak. E hatóságok közül a legfontosabbak: a 16. században létesített, majd a 18. század elején újjászervezett Magyar Királyi Udvari Kancellária, illetve Udvari Kamara, valamint az 1723-ban felállított Helytartótanács volt. Az Erdélyi Fejedelemség köziratainak őrzése alapvetően az Erdély területén működött ún. hiteleshelyek, a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltáraira hárult. E levéltárakat az Erdélyi Fejedelemség megszervezése után a reformáció terjedésével kivették az egyházi testületek kezéből, s gondozásukat eleinte a fejedelmek által kinevezett, majd később az országgyűlések által választott személyekre bízták. Egyúttal törvényeket alkottak arról, hogy bizonyos, a fejedelemség és az országlakók szempontjából kiemelkedő fontosságú iratokat megőrzés végett ezekben kell elhelyezni. A fejedelmek azonban gyakran e kötelezettségen túlmenően egyéb iratokat (kormányzati akták, levelezések, követjelentések) is a fejedelemség székhelyén levő gyulafehérvári hiteleshelyi levéltárban helyezték el. E levéltárak azonban a 16-17 század folyamán sok viszontagságon mentek keresztül: megsínylették a fejedelmi családok változásait, egyesek kihalását; sokat szenvedtek az ellenséges hadak pusztításaitól, s más okok következtében is. így érthető, hogy ezek a levéltárak - kettő kivételével - felbomlottak és szétszóródtak. Csak két fejedelmi család: a Rákóczi- és az Apafi-család levéltárai őrződtek meg többé-kevésbé épségben, s kerültek sok hányattatás után a Levéltár őrizetébe. A törökök kiűzése és az önálló erdélyi fejedelemség felszámolása után a Habsburgok uralma alá került Erdély központi igazgatását a 18. század elején a magyarországihoz hasonlóan, de attól teljesen elkülönítve szervezték meg. Az újonnan létesült erdélyi kormányhatóságok iratanyaguk megőrzéséről saját irattáraikban szintén maguk gondoskodtak. Leválasztva a nevezett erdélyi hiteleshe-