Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK - Czenthe Miklós: Az evangélikus egyház levéltárai

CZENTHE MIKLÓS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ LEVÉLTÁRAI A

magyarországi evangélikusok (lutheránusok) a Magyarországi Evangélikus Egyház keretein belül élnek. Az evangélikusok száma a 20. század eleji 1 millió körüliről mára erősen lecsökkent: a 2001-es népszámlálás 304 ezer evangélikust talált Magyarországon. Az evangélikusok szigetszerűen és szórványban az egész ország területén megtalálhatók. A reformáció elterjedése után a lutheri és kálvini irány követői külön egyházban szerveződtek: az evangélikus (ágostai hitvallású) és református (helvét hitvallású) egyházban. Az elkülönülés földrajzilag úgy alakult, hogy Nyugat- és Észak-Magyarországon (a mai Szlovákiában) jelentős volt az evangélikusok, míg Kelet- és Közép-Magyarországon a reformátusok aránya. Az evangélikusságnak nemzetiségi jellegzetessége, hogy magyar nyelvűeken kívül sok német és szlovák híve is volt, míg a reformátusok szinte kizárólag a magyar nyelvűekből kerültek ki. Jellegzetes evangélikus központok voltak a német jellegű városok, mint pl. Pozsony, Sopron, Selmecbánya, Besztercebánya, Lőcse, Eperjes. Ezekben a központokban a 17-18. sz.-i ellenreformáció ellenére is jelentős számú evangélikus maradt, az üldözés-elnyomatás idejét átvészelve a türelmi rendelet (1781) után újraépítették templomaikat, iskoláikat, intézményeiket. Az evangélikusok a 18. sz.-tól négy kerületben szerveződtek, élén a szuperintendenssel (később püspök), ill. a főleg nemesi állású felügyelőkkel, akik a patrónusi szerepet játszották. A négy kerület elnevezésében 1952-ig fennmaradt: Dunáninneni, Bányai, Dunántúli és Tiszai. Az egyházkerületek egyházmegyékre (szeniorátus) tagolódtak, élén az esperessel (senior). Az evangélikus egyház országos szervezete - 1967-ig egyetemes, ma országos egyház néven a 18-19. sz.-ban a négy kerület meglehetősen laza kapcsolódását jelentette, erősebb központi szervezet a 20. sz. folyamán alakult ki. 1812-ben határozta el az egyetemes közgyűlés, hogy az ország új, feltörekvő fővárosában, Pesten létrehozza az egyetemes egyház levéltárát (Archívum Generális Ecclesiae). Az intézmény száz évig a Deák téri evangélikus gyülekezet iskolájának épületében volt, 1908 óta pedig az VIII. ker. Üllői út 24. alatti országos központban. A levéltár anyaga országos gyűjtés útján gyarapodott, az egyházigazgatás hivatalos iratain kívül különféle gyülekezetek, magánszemélyek önkéntesen adták be irataikat. Országos tisztviselők és tudós gyűjtők fáradoztak, hogy az egyháztörténet szempontjából jelentős iratokat megszerezzék és elhelyezzék e gyűjteményben. Köztük Jankovics Miklós báró irat-