A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

pek segítségével történik. A visszakereshetőséget az adatbázis használata segíti. A filmeken rögzített azonosító jelek a mikrofilm kezelését teszik könnyebbé. Sajnos itt is meg kell említenem a műhely szűkösségét, 71 m

2-en dolgozunk. Bizonyos munkafolyamatokat kénytelenek vagyunk a folyosón végezni. A csíkmásolást például egy átalakított szekrénybe zárva végezzük. 1979-ben a Magyar Országos Levéltárban szerzett tapasztalatok alapján kezdte meg tevékenységét a restauráló műhelyünk. Az iratrestaurálás és elsősorban a papírrestaurálás akkor új tudományágnak számított, amely nem rendelkezett kialakított és általánosan elfogadott szabványokkal, módszerekkel, eljárásokkal. Az elmúlt huszonöt év során jelentős változásokon ment át a szakma szemlélete. A korábban elfogadott szintetikus anyagok használata, a laminálás általános elterjedtsége, a gyors, iparszerű megoldások helyett érzékelve annak hátrányait -, azok a technológiák kerültek előtérbe, amelyek a természetes anyagok használatát részesítették előnyben. A restaurálás - a már károsodott iratanyag konzerválása mellett -, rendkívül fontos feladat a megelőző állományvédelem terén, nem csak a levéltári raktárakon belül, hanem már az iratőrző szerveknél is. Ezért szükséges a levéltárosok mellett az iratvédelmi szakembereknek is a folyamatos kapcsolattartás az irattárakkal. Alapvető fontosságú az optimális feltételek megteremtése, a megfelelő hőmérséklet, páratartalom, fény és levegőtisztaság, egyáltalán a tisztaság biztosítása. így arra törekszünk, hogy az irattárakban minél szélesebb körben valósuljanak meg ezek a feltételek. A levéltárakban őrzött papírok sokfélék, a 14. századból való kézi merítésű papírtól a jelen gépi papírjáig. A középkori papírkészítők rongyból készült papírjainak még ma, több évszázad után is kiválóak a fizikai jellemzőik. Paradoxnak tűnik, hogy az állományvédelem fő problémáját a 19-20. században gyártott papírok jelentik, tehát abból a korból, amikortól a papírgyártási technológia a legfejlettebb lett. Egyre égetőbbé válik az a kérdés, hogy vajon a jelenkor dokumentumain őrzött adatok fenn fognak-e maradni a következő nemzedékeknek. A levéltárak olyan instabil savas papíron kapják a dokumentumokat, amelyeknek az öregedéssel szembeni ellenállása aránylag kicsi. Sajnos, ez a gyártásnál használt technológiából adódik. A savasság, valamint a