A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

hemicellulóz- és lignintartalom azok a fő belső tényezők, amelyek a papíröregedés során a károsodást okozzák. A restauráló műhelyek kapacitása és a restaurálást igénylő dokumentumok mennyisége között sokszoros különbség van világszerte. A levéltárunkban ma már döntő mennyiségben 19-20. századi iratokat találunk. Restauráló és könyvkötő műhelyeink jelentős fejlesztésével sem lennénk képesek ilyen mennyiség megmentésére. Tehát más irányban kell a megoldást keresnünk, hiszen a tömeges konzerválás, a savtalanítás anyagilag szinte finanszírozhatatlan, ráadásul e téren inkább kísérleti szinten áll a világ. (Pl. a kollégáink által Németországban meglátogatott iparszerű savtalanító üzem elfogadott adatvesztése 8-10%-os szinten állt.) A rendkívül heterogén papír és íróanyag összetétel miatt, az elmosódás bármikor megtörténhet az anyagban, a fixálás mindez ideig nem megnyugtató eredményeket hozott. Megoldásként ma még a mikrofilmezés és a digitális adatrögzítés látszik a leginkább megvalósíthatónak. Már az előzőekben említettem, hogy levéltárunkban a mikrofilmezést már több mint húsz éve folyamatosan végezzük. A levéltári anyag mikrofilmre történő előkészítése komoly gondot okoz, már pedig tudjuk, hogy csak rendezett, selejtezett, paginált anyag kerülhet mikrofilmre. Állományvédelmi szempontból az előkészítés meggyorsítása lenne elsődleges, hisz arra kell törekednünk, hogy a kutatók mikrofilmen kutathassák az anyagot és az eredeti iratot csak nagyon indokolt esetben kelljen kiadni. Ugyanis ha már az eredeti anyag sérült, akkor a kutatás során nagy esély van a további információvesztésre. Levéltárunkban döntő mértékben biztonsági mikrofilmezés történik. A veszélyeztetett, gyakran használt iratanyagok mikrofilmezéssel történő kiváltására gyakran azért nem kerülhetett sor, mert a darabszintű feldolgozás még nem történt meg. Az iratok mikrofilmezésre való előkészítése jelentős terhet jelent a programszerű feldolgozást vállaló levéltárakra. Kevéssé látványos feladat, azonban az információk hosszú távú megőrzése érdekében nem kerülhető el. Bizonyos esetekben a fekete fehér mikrofilmezési technika folytán a színekkel jelölt információk elvesztése okoz gondot. Sokszor találkozunk színes tollal vagy ceruzával történt bejegyzésekkel, vagy olyan színes dokumentumokkal, (térképekkel, tervrajzokkal, oklevelekkel) ahol a színek megőrzése alapvető fontosságú, mind a hitelesség, mind az információ megőrzése szempontjából. Ebben az esetben a lehetséges eljá-