A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

- negatív anyagokat (negatív képet tartalmaz, pl. talbotíp negatív, üvegnegatívok, lágyhordozós negatívok) - pozitív anyagokat (negatívról másolással készült pozitív képek, pl. sópapír, albuminpapír, celloidinpapír, zselatinos kimásoló és zselatinos előhívó papírok) - direktpozitívokat (közvetlenül pozitív képet adnak, pl. dagerrotípia, ambrotípia, ferrotípia, pannotípia, autochrom, lágyhordozós diapozitívok) valamint egyéb, többnyire ma már nem használatos technikákat: - nem ezüst alapú eljárásokat (cianotípia, argentotípia, platinotípia) - nemeseljárásokat (pigmentnyomatok, szénnyomat stb.) A fényérzékeny réteget magán hordozó ún. hordozóanyag szerinti csoportosítás is indokolt, mert állományvédelmi szempontból különböző problémákat vet fel és eltérő őrzési megoldásokat kíván. E szerint megkülönböztetünk - papír hordozóanyagú fényképeket (elsősorban pozitívok) - üveglemezeket (negatívok) - lágyhordozós anyagokat, melyek lehetnek: - cellulóznitrátos anyagok - cellulózacetátos anyagok - poliészter anyagok A fényképészeti anyagok azonosítása, a készítési technika alapján történő besorolása tehát azért fontos, mert azok különböző őrzési, csomagolási körülményeket igényelnek. Az azonosításhoz egyrészt elméleti megalapozottság szükséges, ami a szakirodalomból részben elsajátítható, másrészt gyakorlat, ami idővel megszerezhető, de nélkülözhetetlenek hozzá a szakmai konzultációk is. Ezt szeretném hangsúlyozni, mert sokszor még tapasztalt szakemberek is bizonytalanok egy-egy konkrét eset megítélésében, főleg akkor, ha a fénykép sérült, beavatkozást igényel. (Ilyenkor nem szabad elhamarkodottan cselekedni, mások tapasztalatát mindenképpen figyelembe kell venni.)