A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

nészszakma részéről, vagy növekvő információs igényt a társadalom részéről mutatja, esetleg valami más oka van. A kutatások növekedésében bizonyára közrejátszik anyagaink rendezettsége, a korábban zárt segédletek korszerűsítése és nyilvánossá tétele, adat- és információs szolgáltatásunk működése. Népszerűsítésünkben szerepe lehetett két olyan elhíresült kutatási esetnek is, amelyről mindenki tudomást szerezhetett a sajtóból. Az egyik Varga László nevéhez fűződik, a másik a csillebérci úttörőtábor ügyében folyó perrel kapcsolatos. Az esetek ugyan merőben különböznek egymástól, de ismertetésük alkalmas arra, hogy néhány olyan kutatási problémát vessünk fel, amelyek más levéltárakban is felmerülhetnek. Varga Lászlóval kapcsolatban előre kell bocsátanom, hogy kapcsolatunk a per folyamán, azt megelőzően és azt követően is korrekt volt. Varga László 1997-ben az 1945 után létrejött jogszolgáltató szervek működésére vonatkozó iratanyagokban kutatott. Többek között kikért az MKP fondjából 3 dossziényi iratot, amelyeket az iratképző eredetileg nem minősített, s amelyek rendeltetésszerűen kerültek az MKP irattárába. Levéltárunk mindig zárt anyagként kezelte a három iratcsomót, de mivel a kutató ragaszkodott ahhoz, hogy betekintsen az iratokba, véleményt kértünk a Nemzetbiztonság Hivataltól, amely igazolta aggályainkat. Az iratokat a Hivatal tanulmányozás után „Szigorúan titkos! Különösen fontos!" minősítésekkel látta el és 2015-ig zárolta azokat. Varga ekkor keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságnál az NBH és PH ellen közérdekű adat kiadásának akadályoztatása miatt. Arra hivatkozott, hogy egyrészről a korábban nem minősített iratok utólagos minősítése jogszabályellenes, másrészt a Hivatal minősítési eljárása beleütközik az LTV 28 §-ba, mert az 1980 előtti iratokat csak 1996. június 30-ig lett volna jogosult minősíteni. Első fokon pert nyertünk a kutatóval szemben, de mivel Varga László közismert szívósságával kitartott, az ügy több fokozaton keresztül eljutott a Legfelsőbb Bíróságig. A pert 200 l-ben a kutató nyerte meg, a bíróság elfogadta érvelését. Mi jogkövető magatartást tanúsítottunk, a kért anyagokat a döntést követően Varga László megkapta, a kért másolatokkal együtt. Mi volt az oka, hogy vállaltuk az ügy minden jogi következményét? Úgy gondoltuk, hogy bár formailag igaza volt a kutatónak - a határidő be nem tartását illetően - de az iratokban lévő államtitok és személyes adatok a határidő lejárta ellenére is megmaradtak. Varga Lászlónak bizo-