A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

Itt a nagy kérdés, hogyan őrizheti meg a levéltáros biztonságosan az iratanyagot az egyre növekvő kutatói igényekkel szemben! Nem kell mondanom levéltárosoknak, hogy az iratanyagnak a mozgatás árt a leg­jobban. A családkutatók neveket, helyeket kérnének elsősorban. A technika terjedésével mindjárt úgy teszik fel a kérdést, hogy a számítógépen nem lehet-e gyorsan megnézni? Az anyakönyvek adatsorai például kínálják magukat számítógépes feldolgozásra. Tudom, iszonyú nagy munka, de talán a megyei levéltárakkal összefogva neki lehetne állni a munkának. Nemcsak a családkutatók hasznára lenne, statisztikusok, nyelvészek stb. is tudnák használni az adatokat. Természetesen nem szabadna szem elől téveszteni, hogy az adatbázisok létrehozása csak eszköz lehet a levéltári és egyéb munkákban és nem pedig a cél! Az évfordulókkal meg az a helyzet, viszonylag jó előre ki lehet számí­tani pl. mikor lesz az Országos Széchenyi Könyvtár vagy a Magyar Nem­zeti Múzeum alapításának mondjuk a 225. éves évfordulója. Mintegy jelzetcsokrokat lehetne már jó előre összeállítani a levéltárakban, hogy amikor jönnek az adott témára kutatni akkor ne kelljen többször újra és újra körbejárni, mintegy újra feltárni a forrásokat. Ekkor még csak a se­gédletekre gondoltam, nem is az eredeti anyag lapozgatására! A kutató így könnyebben, gyorsabban juthatna igényeinek megfelelően az átné­zendő anyaghoz. A tudományos kutatókkal pedig az a helyzet, hogy a különböző se­gédletek gyors áttekintése után mindent és azonnal szeretnének látni. Mi, levéltárosok azért készítjük a különböző fajtájú és szintű segédlete­ket, hogy segítsük a kutatást és nem utolsó sorban védjük az iratanyagot a fölösleges lapozgatástól. Sok kutató természetesen nem elégszik meg a regesztával, lajstrommal én szívem szerint egyetértek velük. Ezek a se­gédletek igazából már szerzői jogi védelmet is élveznek, vagy legalábbis kellene élvezniük, hiszen bennük van a készítő szaktudása, tapasztalata és nem utolsó sorban az egyénisége! Lehet, hogy ami az egyik levéltáros­nak nem volt fontos, említésre méltó, az a kutatónak mindennél jelentő­sebb adat lenne. Pl. az apró kis fecniken levő számlák, nyugták arany­bányát jelentenek zenetörténészeknek, építészeknek, művészettörté­nészeknek stb. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne akarjuk komoly kutatókra rákényszeríteni az ilyen típusú segédleteinket anyagvéde­lemre hivatkozva!

Next

/
Oldalképek
Tartalom