A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)
I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI
Itt a nagy kérdés, hogyan őrizheti meg a levéltáros biztonságosan az iratanyagot az egyre növekvő kutatói igényekkel szemben! Nem kell mondanom levéltárosoknak, hogy az iratanyagnak a mozgatás árt a legjobban. A családkutatók neveket, helyeket kérnének elsősorban. A technika terjedésével mindjárt úgy teszik fel a kérdést, hogy a számítógépen nem lehet-e gyorsan megnézni? Az anyakönyvek adatsorai például kínálják magukat számítógépes feldolgozásra. Tudom, iszonyú nagy munka, de talán a megyei levéltárakkal összefogva neki lehetne állni a munkának. Nemcsak a családkutatók hasznára lenne, statisztikusok, nyelvészek stb. is tudnák használni az adatokat. Természetesen nem szabadna szem elől téveszteni, hogy az adatbázisok létrehozása csak eszköz lehet a levéltári és egyéb munkákban és nem pedig a cél! Az évfordulókkal meg az a helyzet, viszonylag jó előre ki lehet számítani pl. mikor lesz az Országos Széchenyi Könyvtár vagy a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának mondjuk a 225. éves évfordulója. Mintegy jelzetcsokrokat lehetne már jó előre összeállítani a levéltárakban, hogy amikor jönnek az adott témára kutatni akkor ne kelljen többször újra és újra körbejárni, mintegy újra feltárni a forrásokat. Ekkor még csak a segédletekre gondoltam, nem is az eredeti anyag lapozgatására! A kutató így könnyebben, gyorsabban juthatna igényeinek megfelelően az átnézendő anyaghoz. A tudományos kutatókkal pedig az a helyzet, hogy a különböző segédletek gyors áttekintése után mindent és azonnal szeretnének látni. Mi, levéltárosok azért készítjük a különböző fajtájú és szintű segédleteket, hogy segítsük a kutatást és nem utolsó sorban védjük az iratanyagot a fölösleges lapozgatástól. Sok kutató természetesen nem elégszik meg a regesztával, lajstrommal én szívem szerint egyetértek velük. Ezek a segédletek igazából már szerzői jogi védelmet is élveznek, vagy legalábbis kellene élvezniük, hiszen bennük van a készítő szaktudása, tapasztalata és nem utolsó sorban az egyénisége! Lehet, hogy ami az egyik levéltárosnak nem volt fontos, említésre méltó, az a kutatónak mindennél jelentősebb adat lenne. Pl. az apró kis fecniken levő számlák, nyugták aranybányát jelentenek zenetörténészeknek, építészeknek, művészettörténészeknek stb. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne akarjuk komoly kutatókra rákényszeríteni az ilyen típusú segédleteinket anyagvédelemre hivatkozva!