A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

Itt elérkeztem ahhoz a fontos és kényes kérdéshez, hogy a kutatási igényekkel együtt járó anyagmozgatást - véleményem szerint - hogyan lehetne a minimálisra csökkenteni, elkerülni. Filmezés és digitalizálás! Ez a munka folyamatosan megy, csak annyit tennék hozzá, hogy talán a minőségre kellene a nagyobb súlyt fektetni, mint a mennyiségre! A digitalizálás sem ismeretlen már a levéltárakban. Mi lenne, ha a kézbevett anyagot már mind a két technikával rögzítenénk, hogy egy év múlva ne kelljen esetleg újra elővenni a pótolhatatlan forrásokat? Néhány szót szólnék még az anyagvédelemről, amely a kutatással illetve a kiállításokkal kapcsolatos. Nem szívesen adjuk, akkor is csak 3 hónapra kiállításra az anyagot, amit szakszerű csomagolásban, légkondicionált autóban szállítanak pl. a 75-ös raktárba... Nem tudom, hogy a kutatóterembe kivitt anyag hol és mikor sérül leginkább. Az biztos, hogy a kutatás miatt, de az már egyáltalában nem biztos, hogy a kutató által! Nehéz erről beszélni, de azt hiszem érdemes lenne, hogy az iratanyaggal nekünk levéltárosoknak is hogyan kellene bánnunk, megfognunk, arrébb tennünk, dobozolnunk! Ez nem pénzkérdés, csak odafigyelés és egyfajta tisztelet az iratanyag iránt! Nem akarom részletezni, hogy milyen szörnyűséges bánásmódokkal találkoztam gyakorlatom során! A savmentes dobozba begyömöszölt iratok, az ide-oda dobált dobozok, a csomókból kilógó iratok mind súlyosan veszélyeztetik levéltári anyagunk épségét! Egy biztos, hiába a legkorszerűbb tárolóeszköz, polcrendszer és légkondicionálás, ha mi, akik kézbefogjuk az iratokat nem bánunk velük kíméletesen! Mint említettem, ez nem pénz kérdése. A levéltárba kerülő kollegákat meg kellene tanítani, hogyan bánjanak az iratokkal és nem feltétlen a gyorsaság, hanem inkább a pontosság a kívánatosabb. Nem kell Önöknek mondanom, hogy a levéltári anyag miért is olyan fontos! Csak arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy ne a mi kezünk között menjen tönkre az irat, hiszen a mi elsőrendű feladatunk az lenne, hogy épségben megőrizzük azokat utódaink számára.