A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A PESTI FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

• 6 • Az országos ellenzék központi bizottmányának körlevele a megyei ellenzékiekhez Pozsony 1848. február 20. Tisztelt Honfitársam! Az országos ellenzéknek az adminisztrátori sérelem tárgyában költ királyi leirat iránt./. alatt ide mellékelt 1 nézeteiből, noha azok a visszaélések, s azokból eredő több oldalú veszély részletes fejtegetése nélkül, pusztán jogi és alkotmányos elvek tárgyalásá­val szerkezvék, - bőven meggyőződhetnek tisztelt elvtársaink, miszerint azon indokok­ban meddő, törvényhozási igényeinket kompromittáló, s az országot vigasz nélkül ha­gyó leirat a nemzet érzékeny aggodalmát és sérelmét nem csak nem orvoslá, de könnyeb­bülő változásba sem helyezé. Meggyőződhetnek továbbá még arról is, miként az emész­tő és terjeszkedő seb az alkotmány testéről csak úgy és azon esetben leend elirtva, ha a törvénytelen adminisztrátorok állomásaikról elhelyeztetnek, a számokra tervezett díj eltörültetik, s az összes jelen Európa szellemével, főleg, és közelebbről pedig saját álla­dalmunk szerkezetével ellentétben álló, ezen abszolutisztikus irány, merőben megszün­tetik. Minek következtében azon polgári kapocs és rokonszenv erejénél fogva, mely a tiszta és önzéstelen hazaszeretetben minket válhatlanul egyesit, hazafiúi bizodalom­mal kéri és szorgalmazza az országos választmány önt, és általa fellelkesítendő helyköri elvbarátainkat, hogy a készség és áldozat teljes buzgalmával és eszközeivel fellépvén, követeiknek erős és határozott utasításul adni törekedjenek, ezen aggasztó sérelem merő és tettleges megszüntetését, oly formán, hogy a katona ajánlat csak azon megszüntetés „sine qua non"-ja 2 legyen, s míg az utasításokban szó szerint kifejezendő ezen igazságos követelése a nemzetnek ki nem elégíttetik, jelesen; míg a kinevezett adminisztrátorok el nem mozdíttatnak, a számokra gyakorlatba tett díj meg nem szüntetik, az ezen intézmény behozatalára költ praesidialisok 3 vissza nem vétetnek, s azon hivatal erede­ti kötelességére: ti. a törvények megtartása feletti őrködésre tettleg nem redukáltatik, katonát semmi esetre ne szavazzon 4 . Másik fontos és mellőzhetlen tárgya és cikke a határozott utasításnak, a közép­ponti választmány meggyőződése szerint az évenkénti országgyűlés, azon jus publikumból folyó 5 általános indokok mellett, melyek Európa miveltebb nemzeteit már régtől ezen gyakorlatra bírták; reánk nézve kikerülhetetlenné teszi azt egyfelől az eszméknek és törvényhozási szükségeknek, viszonyaink és átalakulásunkból eredő gyors változatos­sága, másfelől azon negatív előny, miszerint a tévelygő, vagy az abszolutisztikus akaratú kormány intézkedéseit, mi előtt azok három évi vissza élő gyakorlat által erőt, megvesz­tegetett közvéleményt, vagy éppen sikert szerezhetnének, ellenőrzeni, megakadályozni, s egybetartó erély és összehatás által elirtani időt és alkalmat nyerend a magáról gon­doskodó nemzet. 6 Ugyan azért az évenkénti országgyűlésről alkotandó törvényt, mint szintén a sa­ját alkotmányunkra oly félelmesen vonatkozó horvát sérelem orvoslatát is, szoros és változhatlan utasítás útján sürgetni, szorgalmazni s a követek legelőkelőbb, és szigo­rúbb törvényhozási kötelességéül írni: és meghagyni, a nemzet legközelebbi, és életbe­vágó érdekei közé tartozik. E három nagy fontosságú pont az, melyeknek kedvező, és ingatlan kivitelére az országos ellenzéket figyelmeztetni, fellelkesíteni fő és kiváló kötelességéül látja a vá­lasztmány; s örömest öleli azon meggyőződést, miként az egyetemes párt összeforradá­sa óta kifejtett nemzeti erő, ezen utasítási pontok életbe léptetése által, újabb támaszt nyújtand a törvényhozásnak, újabb reményt biztosit a közös hazának. Minek folytában legkedvesb kötelességemül teljesítem a választmány azon haza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom