A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

ki, ezzel újratermelve a feudális kötöttségeket. A robotmunka hiánya érintette tehát a legérzékenyebben mind az egyházi, mind a világi földesurakat. A felszabadult jobbágyok, mint volt úrbéresek a parasztságnak csupán kisebb részét képviselték, a többség föld nélküli házas, vagy hazátlan zsellér volt, aki az állattartásból, esetleg iparűzésből élt. Ezért lesz fontos a legelőkérdés, mert az uradalmakkal korábban közösen használt legelőknél ez a közös használat az állattartók részére vagy megszűnik, vagy erőteljesen korlátozódik a birtokosok kezdeményezésére. A zsellérek ugyanakkor jogos követeléssel léptek fel országszerte, amikor a nekik járó legelőrész kimérését szorgalmazták, és ténylegesen birtokba is kívánták venni. Külön kérdéskör az 1848 előtt lezajlott legelőelkülönözési és úrbéri perek ügye. Az ország szinte minden régiójában a fenti, az 1830-as évek közepén induló folyamat befejezésekor a jobbágyokat megrövidítették, földjeiket és legelőiket az uradalmak a határ legrosszabb részein méretvén ki, elvonva a maradványföldeket és bérbeadással hasznosítva. Az áprilisi törvények a már lezárult legelőelkülönözési és úrbéri perek ítéleteinek megváltoztatására nem adtak módot, pedig számos jobbágyközösség ettől várta a kényszerű állapot megváltoztatását. A jobbágyközösségek kisebb hányada már 1848 előtt élt az örökváltság lehetőségével, sőt 1848 márciusáig komoly összegeket is fizetett már a volt földesúrnak. Ők különösen hátrányosnak érezték helyzetüket az állami kármentesítés törvénybe foglalása miatt. Az áprilisi törvények nem törölték el a kisebb királyi haszonvételek kiváltságon alapuló rendszerét, ezért a halászat, vadászat, mészárszék, vásártartás, a kocsmáitatás továbbra is a regálé birtokosának joga maradt. Hasonlóképpen a nem úrbéres földek után járó szőlődézsma sem szűnt meg, mint már említettük, ami konfliktusok forrása lett. Nem kevésbé fontos a szerződéses zsellérek, esetenként jobbágyok helyzetének konzerválódása sem. O ugyanis legtöbbször a földesúri majorsági föld egy részét bérelték magánjogi szerződés alapján, nemegyszer speciális kultúrnövény (dohány) termesztésére (kertészközségek). A bérelt földön a földesúr engedélyével, a szerződésben szabályozott módon házakat is építhettek, amit, ha a szerződés lejárt, el kellett bontaniuk. Közösségeik igazgatása a jobbágyfalvakétól eltérő rendszerű volt. Az úrbéres jogviszony megszűnte után ők is arra törekedtek, hogy az addig bérelt földekre tulajdonjogot szerezzenek, mint a felszabadult jobbágyok. A földbérlet volt már 1848 előtt is a földesurak számára az ésszerű gazdálkodási lehetőség a feudalizmus keretei között, hiszen a bérlő a jobbággyal szemben érdekelt volt a föld alapos megművelésében és a termés mennyiségének növelésében. Ugyanakkor ingyen munkaerőt is biztosított a földesúrnak a bérleti szerződésekben kikötött munkák elvégzéséhez. A pesti forradalom előtt is számos helyen Voltak kisebb, nagyobb parasztmegmozdulások az országban. így Békés megyében Szarvason, Békésen. Ez utóbbi népes mezőváros és a megye vezetői a forradalom után elérték, hogy a korábbi népmozgalom bebörtönzött vezetőit kiszabadítsák, sőt kegyelmet is kieszközöltek István nádornál. (166. sz. dokumentum.) Később a kiszabadított vezetők lesznek a békési jobbágyok mozgalmánakvezetői. Április elején már a házas zselléreknek legelőt akarnak juttatni. (173. sz. dokumentum.) (Békésen a legelőelkülönözési szerződést a földesúr és a község között közös megegyezéssel felbontották.) A kisebb királyi haszonvételek szinte minden településen konfliktusok forrásai lettek. Ez részben összefüggött az ellátási gondokkal, a regále-bérlő zsidóság elleni fellépéssel. Szombathelyen a városi tanács határozata gondoskodik április 7-én a hús drágasága és rossz minősége miatt kialakult feszült helyzet feloldásáról. (169. sz. dokumentum.) Mielőtt azonban intézkedéseiket életbe léptetnék, megkeresik szombathelyi püspököt, mint a királyi kisebb haszonvételek birtokosát, és megszerzik a beleegyezését. A Pest megyei Péteri községben ugyancsak a regáléjogok gyakorlása a konfliktus forrása, másrészt kiderült, hogy a birtokos nem akart elegendő mennyiségű ugarföldet kiosztani