A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

kukorica alá a lakosoknak. (186. sz. dokumentum.) A Fejér megyei Perkáta lakói az úrbéri iratok kiadását erőszakolták lei a földesúr levéltárából, és a tilalom ellenére Szent György után is mérték boraikat, 15 kocsmát állítottak fel a községben. (188., 189. sz. dokumentum.) Fejér megye Adony községében is György nap után bort mértek a parasz­tok, és panaszuk volt a húsvágást végző zsidók ellen, az uradalmat pedig azzal vádolták, hogy az ún. székes rétjüket elfoglalta. (189. sz. dokumentum.) Ugyanezen vármegye Rácalmás helységében is tiltott bormérés folyt, sőt a húsvágást is meg akarták indítani. Fejér megye bizottmánya egyelőre beérte a törvények betartására való figyelmeztetéssel. Széli József kormánybiztos jelentése szerint május elején megszakítás nélküli bormé­rést követeltek Veszprémben, a püspök erdeje egy részének elfoglalására pedig már fegy­veres csoportozások voltak a városháza körül. (193. sz. dokumentum.) Május 25-én a szentesi (Csongrád megye) kocsmajog haszonbérlői tiltakoztak a városi tanácsnál, hogy a településen 70 kurtakocsma ( a volt úrbéres parasztok borát szüret és Szent György nap közt áruló, de a határidőt nyilván be nem tartó) működik, s mivel a felszámolásuk­ra nem láttak esélyt, kérték a haszonbér alóli felmentésüket. (192. sz. dokumentum.) Az úrbériség megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslat kihirdetése után a ható­ságok komolyan tartottak az országban kitörő parasztmozgalmaktól. A vitás úrbéri ügyek tucatjai ezt indokolttá is tették. Hódmezővásárhelyen április elején már igen előrehala­dott állapotban volt az úrbéres viszonyok rendezése, folyt a zsellérek közlegelő illetmé­nyének kimérése, amit azonban az érdekeltek nagyon hosszúnak tartottak, és kezdemé­nyezték más mérnök felfogadását. Kiderült azonban, hogy a munkadíj elmaradása a lassúság oka, mert a város adósa a mérnöknek. Végül megegyezés született az ideiglenes használatról. (165. sz. dokumentum.) Széchenyi István Zala megyei birtokának egyik falujában a törvényeket magyarázó táblabíró úgy tájékoztatta a jobbágyokat, hogy a ro­bot megszűnik a küldöttség ottjártának napján. A falu népe és a birtokos között kétéves pereskedés 1848-ban zárult le, az uradalom, hiába volt a „legnagyobb magyar" a földes­úr, a jobbágyság földjeit a határ legsilányabb részein hasította ki, és a közlegelőből is tekintélyes rész került a birtokos használatába. A lakosság elégedetlenségének leszerelé­sére tehette a táblabíró a kijelentését. (167. sz. dokumentum.) A jobbágyfelszabadítást követően a paraszti közösségek elérkezettnek látták az időt, hogy a legelőelkülönözés és az úrbérrendezés során elszenvedett veszteségeikre orvoslást szerezzenek. Alázatos, de öntudatos hangú kérelmekkel járultak a földesurak­hoz, hogy az elvett birtokokat visszaszerezzék, a legelő- és úrbéri perek ítéleteinek meg­változtatását elérjék vagy az eredeti állapot visszaállításával érdekeik sérelmét megszün­tessék. A Békés megyei Orosháza jobbágyai az ország egyik legnagyobb birtokos család­jával, a Károlyiakkal pereskedtek hosszú idő óta a legelőelkülönözés és az úrbérrendezés során elszenvedett hátrányaik kiküszöböléséért. A legelőelkülönözési pert korábban minden fórumon jóváhagyták, ezért nem lehetett megváltoztatni, hivatkozott a tör­vényre gr. Károlyi György, a hozzá járuló küldöttség által átadott kérelemre reagálva. (180. sz. dokumentum.) (Orosházán 1848 tavaszán, majd őszén parasztmegmozdulá­sokra került sor, az őszi legelőfoglalást statáriális bíróság által hozott halálos ítélet zárta le.) Az országosan pattanásig feszült helyzetet mutatja 1848 áprilisában a Békés megyei alispán 24-i jelentése a belügyminisztériumnak: a megyében alig van település, amely ne lenne úrbéri perrel kapcsolatos vitában volt földesurával, és a nagy népességű alföldi településeken kritikus helyzet alakulhat ki. Szombathelyi alispán is, mint más megyék vezetői, katonai karhatalmat kért a minisztériumtól. (181. sz. dokumentum.) 1848 tavaszán és a nyári hónapokban kénytelenek a hatóságok folyamatosan foglalkozni a parasztság panaszaival, mert a legelőelkülönözések során és az úrbéri pe­rekben elszenvedett veszteségekhez a jobbágyfelszabadulás után újabb bajok járultak. A volt földesurak az addig közösen használt rétekről, legelőkről kiszorították a volt jobbá­gyok jószágait, vagy állatállományuk felélte a közösen használt legelőt. A közös legelő­ről való kitiltásukat panaszolják pl. a Nógrád megyei nézsaiak. (185. sz. dokumentum.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom