A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

támadták meg a kereskedőket, szétrombolták a zsinagógát, feltörték a „Szegény Cassát". Amint Szegedy István leveléből kiderül, az emberek rég bosszút akartak állni a zsidókon, most a kőműves és ácslegények és egyéb népelemek csatlakozásával meg is tették. (150. sz. dokumentum.) Az őrsereg később helyszínre siető kapitánya a nemzetőrök segítségével 12 embert befogott a megyeháza börtönébe. Az alispán másnap a nép követelésére kénytelen volt őket kiengedni, mivel katonai erő nem állt rendelkezésére az esetleges népmozgalom megfékezésére. (L. a 150. sz. dokumentum legendáját!) A város népgyűlése április 5-én határozatot hozott arról, hogy a zsidóknak április 24-e, Szent György nap után el kell hagyniuk a várost, a háztulajdonosokat pénzbüntetés terhe alatt kötelezték a bérlők szerződéseinek felbontására, a házaló kereskedést betiltották. A határozatot először a szombathelyi püspökkel íratták alá. (151. sz. dokumentum.) Az alispán felterjesztése nyomán a MOIB április 10-én Csány Lászlót és Széli József alispánt küldte ki kormánybiztosként Vas megyébe, Szombathelyre és a környező megyékbe. (156. sz. dokumentum.) Április 24-én, a zsidók kiűzésének határnapján a szombathelyi rendkívüli közgyűlésen mindkét kormánybiztos megjelent, kihirdetve a MOIB és a kormány rendeleteit, amelyben a zsidók további üldözésének tilalmát mondták ki. Az április 5-i közgyűlés határozatait is de facto érvénytelenítették. (158. sz. dokumentum.) A szombathelyi eseményekkel majdnem egy időben tört ki Rábahidvégen, Körmenden zsidóellenes megmozdulás. (153., 154. sz. dokumentum.) Az atrocitások megakadályozására végül az érintett megyékbe katonaságot vezényelt a kormány, a helyi vezetők kérésére. Pápán olyan hírek terjedtek el, hogy április 24-én, húsvét másnapján a nemzetőrség és a polgárőrség egyes tagjai ki akarják űzni a zsidókat. A pápai kerületi választmány vizsgálatot rendelt el az ügyben, végül nagyobb összeütközésre nem került sor. (157. sz. dokumentum.) A pápai zsidóság törekedett a lakossággal való jó viszony ápolására, ezért érdekes Löw Lipót főrabbi május 4-én kelt jelentése. (160. sz. dokumentum.) A Sopron megyei Bősárkány községben Szent György nap után nem fogadták be bérlőként a lakosok a zsidókat, amint két érdekelt árendás izraelita panaszleveléből kiderül. (159. sz. dokumentum.) A bérbeadók nem akartak a közös határozat ellen cselekedni, ezért a panaszosok elköltöztek a faluból. (159/b. sz. dokumentum.) A keresztény és a zsidó érdekek egybeeséséről tanúskodik a balassagyarmati zsidók és a keresztény lakosok levele a megyei Állandó Bizottmányhoz, amelyben a szegény sorsú nemzetőrnek összeírt lakosok felmentését kérik a helységből való kivonulás alól, július 25-én. (162. sz. dokumentum.) A parasztmozgalmak A marxista, osztályharcos alapozottságú történetírás alapos feltárást végzett az 1848-49-es paraszt- és munkásmozgalmakról. A mai napig Ember Győző klasszikus dokumentumkötetét használják a kutatók. Nem tarthatjuk feladatunknak a kérdés részletes feldolgozását jelen esetben sem. De azért sem, mert az elmúlt évtizedekben megjelent helytörténeti feldolgozások lokális szinten ugyancsak számos adattal gyarapították e téren a történetírás tárházát. Ezért csupán a pesti forradalom és az első népképviseleti országgyűlés megnyitásáig eltelt hónapok eseményeinek jellegzetes dokumentumai alapján igyekszünk néhány fontosabb momentumra rámutatni. Mind a helyi, mind az országos történetírás bemutatja, hogy a kompromisszumok által született áprilisi törvények úrbéri vonatkozású törvénycikkei a volt földesurak és a jobbágyok szempontjából is számos problémát vetettek fel. A volt földesúr nem rendelkezett annyi tőkével, hogy bérmunkásokat tudjon fogadni, ezért a majorsági földek további bérbeadásával a bérlőktől a robotnak megfelelő szolgáltatásokat kötött