A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

nok, a konzervatívok által támogatott jelölt alulmaradt a liberálisok által támogatott Aidinger Pál polgármesterrel szemben. A helyi konzervatív erők nem nyugodtak bele a vereségbe, megpróbálták a választás eredményét kétségessé tenni. Az országgyűlés for­mai mulasztások miatt új választást írt ki, ahol újra Aidinger győzött. (143. sz. doku­mentum.) A választások során a kerületek többségében a liberális nemesség soraiba tartozó jelöltek nyertek mandátumot. A statisztika szerint a képviselők 72%-a lett birtokos nemes, 25%-a a városi polgárság, 3%-a az értelmiség, az alsópapság és a parasztság soraiból került ki. A magyar-horvát konfliktus A rendszerváltás vizsgálatánál részletesen nem térhetünk ki a nemzetiségi kér­dés szerteágazó problémakörére. Az anyaggyűjtés során feltárt, a magyar-horvát konf­liktusra vonatkozó anyag közlését azért tartjuk fontosnak, mert Horvátország addigi közjogi helyzetének megváltozását célozta, majd a horvát bán, Jellasics a bécsi ellenfor­radalom fegyveres támadásának elindítója lett. Az első dokumentum a horvát nemzet 30 pontos követelése, amelyet a Horvát Nemzeti Párt kezdeményezésére a március 25-én tartott zágrábi gyűlésen fogadtak el. A petitio polgári átalakulást célzó követelései a pozsonyi országgyűlés követeléseivel egyez­nek. E követelések teljesítését azonban nem a pozsonyi országgyűléstől, hanem a bécsi udvartól kérték. Ezzel Horvátországot ki akarták emelni a Magyarországnak való alá­rendeltség állapotából, amit a petitio követelései alátámasztanak. (145. sz. dokumen­tum.) Bécs kétarcú politikájának folyománya volt, hogy Jellacsics március 23-án a hor­vát báni, majd március 24-én a zágrábi katonai főhadparancsnoki kinevezést kapta meg Bécstől. Horvát bánként és katonai parancsnokként szembeszegült a magyar kormánnyal, amely gyakorlatilag tehetetlen volt vele szemben. Hrabovszky János péterváradi főhadparancsnokot királyi biztosként a nádor a horvát-szlavón területre küldte ki, aki elégtelen fegyveres erejére hivatkozva nem élt a kinevezése adta kötelezettségével, sejt­ve, hogy a bán ellenszegülése mögött magas pártfogók állnak. Záborszky Alajos jelenté­se a miniszterelnöknek, június 2-án, jól mutatja azt a bizalmatlanságot, ami Hrabovszky tevékenységét kísérte a kormány részéről. (146. sz. dokumentum) Augusztusban már az elmérgesedett helyzet megváltoztatására tett kísérlet, a hor­vátokkal való kiegyezésről szóló törvénytervezet nem érhette el célját. A Deák által for­mába öntött dokumentum messzemenő engedményeket helyezett kilátásba a horvá­toknak, ám a minisztertanácsi tárgyalás stádiumán azonban nem jutott túl. Augusztus 31 -én Jellacsics a horvát határőrökkel és népfölkelőkkel megszállta a Magyar Tengermel­léket Fiume és Buccari városokicai, és ezzel megindult a támadás Magyarország ellen. A zsidóellenes zavargások A pesti forradalmat követően néhány nap múlva az ország több településén zsi­dóellenes atrocitásokra került sor. Simon V. Péter, aki a Vas megyében 1848 tavaszán lezajlott zavargásokat vizsgálta, országos képbe helyezve a lokális eseményeket, megál­lapítja, hogy a zsidóellenes fellépést más motiválta a városokban és más a mezővárosok­ban, falvakban. (151. sz. dokumentum.) A céhes kiváltságait féltő polgárság az 1840 óta a városokban megtelepedési lehetőséget kapott, céhen kívüli iparűzést és kereskedést folytató zsidóság ellen lépett fel. Ez utóbbira Simon éppen Kassa példáját idézi, ahol a város polgármesterének április l-jén kelt jelentése expressis verbis kimondja, hogy amíg a polgárokat a céhes kötöttségek korlátozzák, addig a zsidók céhen kívül rugalmasab-

Next

/
Oldalképek
Tartalom