A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

ban folytathatnak iparűzést és kereskedelmet. A konkurencia ellen fellépő polgárok mellé a városok plebejus elemei is társultak, nemegyszer tettlegesen belefolyva az atrocitásokba. A mezővárosok, falvak lakói, a volt jobbágyok az úrbériség megszűntének országosan elterjedt híre után a földesurak ellen fordultak, a régi sérelmek orvoslására, illetve a jobbágyfelszabadítás egyes felemás intézkedéseinek javukra történő kiigazítása érdekében. Mivel a birtokosok ellen a legtöbb esetben nem léphettek fel közvetlenül, a gazdatisztekre, tiszttartókra, az uradalommal együttműködő községi jegyzőkre, a törvények által el nem törölt regálékat bérlő zsidókra zúdították elkeseredett haragjukat. A lakosságot sok helyütt irritálta, hogy az uzsora- és haszonbérleti ügyekkel foglalkozó zsidóság komoly befolyást szerzett magának egy-egy település gazdasági életében. Ehhez járultak az 1848 tavaszi ellátási nehézségek, a só-, vágómarha hiánya, a papírpénz elértéktelenedése, az ezüst váltópénz eltűnése a forgalomból. Ezeket is a zsidóság számlájára írta a lakosság. Az első zsidóellenes megmozdulásra március 20-án Pozsonyban került sor, ahol a nemzetőrség nem akadályozta meg a várhegyen levő gettó megtámadását, ami ellen az országgyűlési ifjúság lépett fel. A városból elmenekültek a zsidó lakosok, az országgyűlés pedig a városi szavazati jogot csak a „törvényesen bevett valláskülönbség nélkül" adta meg minden városi lakosnak. Ezzel a zsidók emancipációjára vonatkozó törvény megvalósulása is halasztást szenvedett. A pozsonyi eseményekkel egy időben Pesten a nemzetőrség kirekesztette soraiból a zsidó jelentkezőket, a márciusi ifjak csak annyit tudtak elérni, hogy a zömmel tisztviselőkből, diákokból toborzott zászlóalj fogadta be őket. Az újabb antiszemita zavargások után azonban Batthyány miniszterelnök, hogy csökkentse a feszültséget, kénytelen volt felmenteni őket a nemzetőri szolgálat alól. Pécsett március 27-én a városi tanács a tömeg nyomására arról határozott, hogy a városban engedély nélkül tartózkodó zsidók 3 napon belül távozzanak; az ellenszenv láttán a zsidóság nagyobb része elmenekült. Ugyanaznap délután a kedélyek némileg lehiggadva, a városi tanács és a választott közösség együttes ülése úgy döntött, igyekezzenek megvédeni a zsidóságot, és felhívást bocsátottak ki a polgárokhoz: állják útját a törvénytelenségnek. A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány április l-jén kötelezte a várost, hogy a zsidóságot fogadják vissza. A zsidósággal való kapcsolata a város lakóinak ezután sem lehetett zavartalan, mert július 23-án a régi polgárőrség alakulataiból szervezett pécsi nemzetőrség úgy nyilatkozott, a zsidóságot nem kívánják befogadni. (161. sz. dokumentum.) Keszthelyen a főszolgabíró március 28-i jelentése szerint március 25-26-án tervezték a zsidók kiűzését. A szőlőhegyen lakó majorsági zsellérek, szegény szőlősgazdák számára az úrbériség megszüntetése nem hozott változást, hiszen a szőlődézsmát és a hegyvámot továbbra is fizetniük kellett. Sokan közülük eladósodtak a városban élő zsidóságnál, így helyzetükből a zsidóság elűzésével láttak kiutat. A főszolgabírónak némi katonai erővel sikerült a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára tervezett progromot megakadályozni, csupán néhány kereskedő ablakát törték be. Amint a főszolgabíró jelentéséből kiviláglik, a zsidók mellett az őket védelmező földesúr ellen is „ingerültséget mutat" a nép. Végül csak katonaság odavezénylésével lehetett elejét venni a zavargásoknak. (149. sz. dokumentum.) Székesfehérváron az április 5-én tartott népgyűlés döntött a zsidók kiűzéséről. A MIOIB Pulszky Ferenc kormánybiztost küldte lei a zavargások elhárítására, akinek határozott fellépése az április 9-én tartott népgyűlésen célt ért, a kiűzetésről szóló határozatot a népgyűléssel visszavonatta. (155. sz. dokumentum.) A Vas megyei Németújváron a főszolgabíró április 5-i jelentése szerint a polgárság egy része ugyancsak a zsidók kiűzését akarta, a megvalósulást megakadályozó városbírót falragaszokon megvádolták azzal, hogy a zsidóknak nagy szabadságot ad és felgyújtással fenyegették meg a várost. (152 . sz. dokumentum.) Szombathelyen április 4-én a nemzetőrség fegyvergyakorlata után a nemzetőrök