A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - AZ EGYHÁZAK 1848-BAN

• 268 • Lonovics József csanádi megyéspüspök levele a vallás- és közoktatási miniszternek a Bécsben működő papnevelő intézetek Magyarországra telepítéséről Kopáncs, 1848. június 27. Folyó hó 15-ről 1892 sz. a. kelt rendelvény által felhívatva: hogy a (Pázmán féle papnöveldének)

1 honunkbai áthozataláról, nem külön a Bécsben 1816. évben alakult s (Sz. Ágostonról)

2 nevezett papnevelő magasb intézetnek jelen körülményeinkkel összehangzóbb elrendezéséről adnám véleményemet, van szerencsém következőkben nyilatkozni: Midőn halhatatlan emlékezetű Pázmán Péter esztergomi érsek a trienti zsinat egyik legüdvösb határozatát teljesítendő s a magyar kath. egyház legfőbb szükségét pótlandó 1623-ik év táján papnevelő intézetet állítani szándékozott, Bécsnél alkalmasb helyet arra nem választhatott. Ama gyászos időben honunk nem csak belső zavarok és szakadásokkal küzdött, de külső ellenségtől is zaklattatott, s nagyrészint a mindinkább terjedő török iga alatt nyögvén, sehol sem bírt s egykönyen nem is remélhetett bírni oly felsőbbrendű tudományos intézetet, melyhez a szándoklott papnöveldét lehetett volna kapcsolni, s melyben, illő kiképzést nyerhetvén az egyház szolgálatára szánt ifjak, ez által fölmentve lehettek volna azon szükségtől, hogy szintolly tetemes költséggel, mint ősi hitük nyilvános veszélyével a külföldi tanintézeteket látogassák. Most már Isten kegyelméből jobb állapotban vagyunk, s megszűnvén azon okok, mellyekre tekintve a dicső alapító említett papnöveldéjének állandóságot s célszerű helyzetet nem itthon, hanem Bécsben keresett, s feltévén, hogy az alapító levélben, —miről az esztergomi főkáptalan lenne meghallgatandó, nem foglaltatik olly különös kikötés, melly ezen intézetet múlhatatlanul Bécshez kötné le, mind nemzeti, mind egyházi, mind tanügyi érdekeink jelenleg azt követelik: hogy (Pázmán növeldéje nem egy országunkon kívüli, hanem saját egyetemünkhöz tartozandó, s minden tekintetben honi intézetünk legyen, melyben növendékeink nem idegen, hanem honfi tanítóktól képeztessenek, s az alapítvány jövedelmei nem künn, hanem itthon emésztessenek föl.)

3 Ennél fogva véleményen szerint a Bécsi Pázmán-féle Collegium még a tanév végével lenne akép megszüntetendő, hogy annak a házból s egy szintoly nagykiterjedésű mint igen kedvező fekvésű kertben álló ottani birtoka addig, míg Bécsben a jelen körülmények közt a fekvő vagyonnak csökkent becse ismét fölemelkedendik, haszonbérbe bocsájtatván, később pedig eladatván, s gyümölcsöző alapértékké fordíttatván, amennyi növendéket mind ezen alapérték mind az eredeti tőke kamatjaiból vagy az intézet eddigleni jövedelmeiből az alapítónak tulajdon szándoka és rendelete szerint lehetne tartani, azok a pesti középponti növendékházban helyeztessenek bé; mi által tetemesen növekedendvén a hittanulók száma, jelentékenyebbé válnék egyetemünknél a hittani kar, egyszersmind pedig az eddigi forrásaiban egyébként is egészen kiapadt pénztárt tekintve még azon haszon is eszközöltetnék, hogy egyesülvén eként a két nevelő intézet, a bécsi előjárók s a külön háztartásra szükséges költségek is legnagyobb részben megkíméltethetnének, (u.i. nem tartom feleslegesnek azt is megemlíteni, hogy ezen növelde Barkóczy Ferencz esztergomi érsek által 1762-ben Bécsből Nagyszombatba tétetett át, ennek 1765-ben történt halála után pedig Bécsbe ismét visszavitetvén, 1784ben 2-ik József által az akkor pozsonyi Generálé Semináriummal egyesíttetett).

4 Midőn az alapító tulajdon szándokát felemlítem, azon legfelsőbb helyről 1813 évi 17471 helyt. tan. szám alatt kiadott rendelvényre céloztam, melly (ezen tulajdonkép csak az esztergomi megye számára alapított intézetbeni nevelés jótékonyságát a többi honbeli egyházmegyékre is kiterjesztette, és abba a rozsnyói, szepesi és besztercebányai