A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - 1848. MÁRCIUS 15-E ÉS AZ AZT KÖVETŐ NAPO ESEMÉNYEI

tem, hogy valamint csak távolról legkisebb szikráját, vagy még csak gyanúját is tapasztalnák, azt azonnal a legnagyobb sietséggel bejelentsék, hogy én nyomban olyan helyen megjelenhessek. Még mindeddig közönségesen az urasági szolgálatokat megtették, és a tudva lévő veszedelmes móri országút kiigazítására is a kirendelt helységek elől is állottak, de miután ezelőtt 3 napokicai a móri uraságok

1 a maguk móri uradalmi jobbágyaikat, bár időnek előtte a további szolgálatok alól fölmentették, most már azok példájára a körüllévő más uraságok jobbágyai is azt teljesíteni vonakodnak, s egyszersmind azt is emlegetik, hogy már a vármegye közmunkálatait is nem fogják megtenni. S innénd tartok tőle, hogy a katonai tartásra megkívántatókat kiszolgáltatni sem fogják, pedig a kenyér dolgában a magazínum

2 oly rosszul áll, hogy bár az a héten elég legyen, és nem is remélhető, hogy efféle zavarban a katonaság tartására valamit hozzanak. Óhajtó lett volna valóban azon érkezett törvényeknek mentül előbbi kihirdetése, mert e mostani állásban majdnem is mer a tisztviselő főképpen egy kevéssé szigorúbb kifejezésekkel csak azért parancsolni, nehogy annak nem teljesítése esetében a páran csolási hatalom némülegi engedetlenséggel megsértessen. Én legalább a mostani körülményekben jobbnak és tanácsosabbnak véltem minden intézkedéseknek és rendeléseknek kivitelét a legszebb móddal való bánásokkal eszközölni. Mór mindenekfölött a legnyughatatlanabb lévén, máris nem elégedett azzal meg, hogy időnek előtte is az uraságok a szolgálatoktul egészen fölmentették, hanem már tovább mennek, tudniillik más, több olyan képtelenségeket, amelyek régen, sok esztendőkkel ez előtt, még a regulatió

3 útján törvényszerűleg elvégeztettek, követelnek, sőt hajlandók volnának arra majd uraságaikat is kényszeríteni, mire még inkább az adott alkalmatosságot, vagyis nékiek bátorságot, hogy az uraságok a fölmentést időnek előtte tették, mert most így beszélnek, hogy bezzeg megijedt az uraság, most félelemben vágynak, most kell mindent követelni, de némüleg még az is látszatik nekiek ilyenekre ösztönt adni, hogy Fehérvárrul két ismeretlen urak a vendégfogadó belső ajtajára egy Fehérvárrul hozott nyomtatványt kiszegezvén ( amelyet én már le is vetettem ), ennek ezen értetlen emberek oly magyarázatot adtak, hogy most már a nép mindent, amit követel, annak meg kell lenni. Tegnap értesítettem gróf Lambergné

4 által afelül, hogy az ottani zsidók azon hírt támasztották volna, hogy már a bankjegyek nem kelendők, és emellett, hogy akik ilyeneket a zsidó boltokban elváltani akarnak az 5 forintosokbul 20, 30 krajcárok lehúzásával azokat csak úgy fölváltják, továbbá, hogy a boltosok ottan a köznépnek árulják, mi talán nem oly figyelmezést érdemelne, ha azt az ottani buta nép tudná mire venni, és abbul rosszat nem magyarázni. A bankjegyek további érvényességét talán jó volna közönségesen környékeztetni, mert majd még ez is egy újabb zavarodásra fog alkalmat adni, egyébiránt én Mórott leginkább, ahol a nép [a] legnyughatatlanabb, naponként magamat megmutatni fogom, és mindeneket elkövetni a zavarok eltávoztatására, csak most azt kérem tekintetes alispán úrtól, méltóztasson a biztos úrnak meghagyni, hogy minden egzekúció

5 nélkül az katonaság búzájának beküldésére a helységeket fölszólítsa, ne hogy ennek hiányával ismét új bajunk légyen, s egyszersmind azon esetre, ha mégis nem hoznának, miképp azon hiányt a kenyérben, mert másban nincsen fönnakadás, orvosolják. Ki többnyire különös tiszteletem mellett vagyok tekintetes első alispán úrnak alázatos szolgálója. Viczenty Ferenc s. k. főszolgabíró Móri utamban, 1848. március 24.