Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)

vetkező: Akiket a király az említett pénz beszedésére küldeni fog, míg közöttük vannak mindennap három lat ezüstöt fizetni a költségeikre ne tagadják meg. 19 Maga helyett főemberét küldi. 20 A megválasztott papot a megyéspüspöknek be kellett mutatniok. 21 Decima, dézsma, tized: a termés egytizedét jelentő, ókori eredetű adó az egyház számára, amiből a püspök, illetve a plébános részesedett elsősorban; bizonyos monostorok azonban maguk is szedhettek tizedet, illetve tizedmentességet élvezhettek. Magyarországon I. (Szent) István rendelte el a tizedszedést. 22 Helyesen: Ha bármely bíró elmarasztalná őket, csak a szokásos bírságot fizessék. 23 Vlach, oláh: általában újlatin nyelvet beszélő nép (pl. olasz), illetve kiváltságot „vlach-jogú népek. 24 Besenyők, török nép, amellyel a 9. századtól állandó a kapcsolatunk. Ali. században telepednek le több helyen az országban mint kiváltságolt, főleg katonai szolgálatot teljesítő nép. A 13. századtól folyamatosan elvesztik kiváltságaikat és beolvadnak a környezetükbe. 25 Bizony ságtevő, azaz tanú. 26 Joghatóság. 27 Április 24. 28 Augusztus 20. 29 November 11. 30 Vámosokat, az eredeti latin szövegben tributarius (= vámos) van, ahogy ezt a következő szóval magyarázza. 31 Magyarázatul hozzáfűzi: üregjeivel. 32 Adományozásától, azaz a királyi adományozási jogkörébe tartoznak. 33 Hadi vállalkozás, hadjárat. 34 Descensus, szállás-adó: a király és kíséretének, illetve az ország főtisztviselőinek joga, hogy bárhol szállást és élelmet kapjanak. A 13. században egyre többen rendelkeztek a szállásadás kötelezettsége alóli felmentéssel. 35 Tehernek. 36 Tricesima, harmincad: a vásárjövedelem királyi párnak járó hányada. 37 Adó, fizetés. 37. [1226] Időről időre újabb és újabb jogtalan szolgáltatásokkal és szolgálatokkal terhelték őket... Miklós, Isten kegyelméből nádor és Sopron (megye) ispánja

1

, mindenkinek, aki ezt az írást olvasni fogja, üdvöt és minden jót! Mindenkinek, mind a most élőknek, mind pedig a jövendőbelieknek a tudomásukra kívánjuk hozni, hogy midőn a pannóniai Szent Márton egyház népei András király úrnak

2 — könnyeket hullatva — elpanaszolták, hogy időről időre újabb és újabb jogtalan szolgáltatásokkal és szolgálatokkal terhelték őket, jónak látta, hogy panaszuk okát kivizsgálás és a perrendtartás szerint való végleges eldöntés végett ránk bízza, így tehát, miután egyfelől a már megszerzett összes népeket, másfelől pedig az említett káptalant és a jobbágyokat

3 magunk elé állítottuk, a káptalantól és a jobbágyoktól sorjában figyel-