Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)
32. 1217 Várakat, vármegyéket, földeket és az egész Magyarország többi gazdag jövedelmét báróinknak és vitézeinknek osztottuk szét... AZ EGY ÉS OSZTHATATLAN SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN! András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya, mindörökké! Jóllehet a hatalmas királyi bőkezűség pártfogásának széltében-hosszában ki kellene terjednie az idegenekre is, bőséges adományait mégis azokra kell inkább kiterjesztenie, akik mind a világi szolgálatok ellátásában hűségesen engedelmeskednek, mind pedig a király és az ország békéjéért való imaáldozatok felajánlásában buzgón és folytonosan szolgálnak Istennek. így, amikor Imre testvérünk 1 , a dicső emlékezetű király az ideigvaló javakért kívánta megszerezni az örökkévalókat, vétkeinek megbocsátására és lelkének üdvösségére Tardos 2 falut, amely korábban Karakó 3 várához tartozott, és jobbágytelkeket, valamennyi ott tartózkodó leszármazottaikkal együtt, rétekkel, erdőkkel, megművelt földekkel és ennek a falunak egyéb tartozékaival a szent esztergomi egyháznak adományozta örök birtokul a márvány kitermelésre; és az említett egyház a javára történt adományt törvény szerint, uralkodásunk egész ideje alatt — míg egyes előkelőink tanácsára földünknek a régtől fogva csorbíthatatlanul megőrzött helyzetét megváltoztatván várakat, vármegyéket, földeket és az egész Magyarország többi gazdag jövedelmét báróinknak és vitézeinknek osztottuk szét örökségként 4 — jóhiszeműen, valós jogcímen, háborítatlan békében birtokolta, történetesen abban az időben hívünkre, a szent esztergomi egyház érsekére, Jánosra 5 , aki az új intézkedéseket teljességgel ellenezte, nagyon megharagudtunk. Tárgyalás közben az ország nemesei közül egyesek, Paulinus ispán 6 és fivére, Jakab elénk járultak, s az említett Tardos falut kérték tőlünk nyomatékosan, hogy a megtörtént felosztás alapján nekik és az ő örököseinek adjuk örökre, s azt állítva, hogy bárki jogának a kizárásával az szervesen az említett Karakó várához tartozik. Mi tehát egyrészt az említett érsek iránti haragunk miatt, másrészt minden olyan, országunkban nagy számban felmerült ügy miatt, amelyhez az emberi elme nem képes felérni, egyenként mindenre nem vagyunk képesek emlékezni, a lezajlott ügyről nem lévén akkoriban emlékünk, ezt megengedtük — de azzal a feltétellel, ha egy korábbi adomány révén senkihez sem tartozik, csak az említett várhoz. Mégis, midőn nemsokára — mint azt tennünk kellett — az említett érseket mint az ellene szóló rágalmak ellenére ártatlant kegyünkbe teljesen visszafogadtuk, mind általa, mind országunk más vezetői által, és a magunk tudását felidézve megvizsgáltuk, hogy az említett Tardos falut az ottlakókkal és min-
