Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

BEVEZETŐ

get újra lemásolták az eredeti oklevél írásával és formuláival, majd Kálmán királynak egyik pecsétjét nyomták a hátoldalára. A pannonhalmi interpolált oklevelet azután felhasználták a pécsváradi (1015), a két zalavári (1019, 1024) és a bakonybéli (1037) bencés monostorok javára szóló oklevél hamisításához. Hogy a császári kancellária hatással lehetett a magyar királyi udvar írásbeliségére, azt a két, Szent Istvánnak tulajdonított püspökség-alapító oklevél is igazolni látszik. A pécsi (1009) és a veszprémi (1002 vagy 1009) püspökségek alapításáról szóló oklevelek sem maradtak fenn eredeti formájukban, a bennük talált formulák azonban a császári kancelláriában Heribert kancellársága idején is használt formulák közé tartoznak. Különleges hely illeti meg az első eredeti oklevelünket, a Tihanyi alapítólevelet (1055). Értékét nemcsak az jelenti, hogy első eredeti oklevelünk, hanem az is, hogy első olyan nyelvemlékünk, amelyben összefüggő magyar szövegek találhatók. Ali. század Európa-szerte nem kedvezett az írásbeliségnek, az írásreakció korának is szokták nevezni. E rövid megtorpanás után a 12. század azonban meghozta az írásbeliség további fejlődését. E század folyamán alakulnak ki a kancelláriák. Magyarországon is fellelhetjük ennek a fejlődésnek a nyomait. Az egyes királyi oklevelekben felfedezhetünk káplánt, kancellárt, jegyzőt, pecsételőt és írnokot. E tisztviselők említése ellenére nem találunk jószerével két egyformán kiállított oklevelet. Ezt elsősorban annak lehet betudni, hogy többnyire az oklevélnyerők készítik el az oklevelet, és a kész oklevelet nyújtják csak be a királyi udvarba jóváhagyásra, megpecsételésre. így érthető, hogy nem is találunk szervezett irodát az uralkodó mellett. A fordulatot III. Béla király uralkodása hozta meg. Béla király Bizáncban nevelkedett. Nyilvánvaló, hogy nem maradt rá hatás nélkül az a fejlett írásbeliség, amelyet a gazdag antik örökséggel rendelkező császári udvarban, Bizáncban tapasztalt. Ilyet Magyarországon nem találhatott. A század közepe óta már jártak magyar ifjak a párizsi egyetemre, ilyen volt Lukács esztergomi érsek is. Béla király felismerte ennek a fontosságát és gondoskodott arról, hogy többen is látogassák a párizsi egyetemet. Nagyon jól tudhatta ugyanis, hogy csak felkészült szakemberekkel képes fejlett írásbeliséget teremteni a királyi udvarban. Fontosnak tartotta, hogy az udvarban előforduló ügyeket, a királyi szolgálónépeket és azok kötelezettségeit, miként az egyházaknak tett adományokat, írás örökítse meg. 1181-ben jelent meg III. Béla királynak az első olyan oklevele, amelyet nagyrészt formulákból készítettek, jelezvén, hogy az udvarban készen állnak arra, hogy az ott előforduló azonos ügyeket azonos módon intézzék és azonos formulákkal foglalják az ügy lényegét írásba. Hosszú út vezetett addig, míg a, 12. század közepétől külföldön egyetemre járó magyar diákokból III. Béla király intézkedései nyomán a királyi udvarban az ügyintézés szerve, az udvari iroda vagyis a kancellária állandó hivatallá szerveződött. Természetesen ez a kancellária még nem volt tökéletes. Mintegy fél évszázadnak kellett eltelnie addig, míg IV. Béla király udvarában egy európai mértékkel is mérhető iroda teremtődött. Nem véletlen, hogy a két Béla királyhoz fűződik az állandó iroda egyik jele, az írásbeli kérvényezés. A magyar krónika III. Bélának tulajdonítja, hogy a római és császári udvarok mintájára bevezette az írásbeli kérvényezési. Tény az is, hogy 1267-ben kénytelen volt IV. Béla király lemondani arról, hogy a nemesek ügyét az udvarban kérvényezés útján intézzék. A III. Béla-kori kancellária személyzetéről mindössze csak