Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„KÉT SASNAK KÖRME KÖZT” (Turbuly Éva)

és néha kölcsönözhetők legyenek, a vallásos gyermekek megsegítésére, akik szívesen tudnának és akarnának valamit tanulni, de nincsenek könyveik, és ezen hiányosságok miatt a tanulásban észrevehetően akadályoztatva vannak. Negyedszer mivel gyóntató atyám uramtól hallottam, milyen szép kezdeti eredményeket értek el abban, hogy a helybeli Szent Mihály templom felső sekrestyéjében vagy templom-múzeumában az evangélikus gyülekezet hasznára és lelki épülésére különböző jó könyveket gyűjtsenek össze, melyekhez még sok nagy és jelentős művek tartoznának, [és] ezeket a lelkészek fizetésükből vagy öröklött vagyonukból nem könnyen szerezhetik be és nem vásárolhatják meg, pedig az ilyen művekre a lelkész uraknak az evangélikus igazság megvédéséért folytatott harcában és az ellenfél alaposabb megcáfolására határozottan szükségük van; ezért úgy rendelkezem, hogy ötszáz császári márka fordíttassák egy drága és nagy mű vásárlására. Kérem Lang Mátyás helybeli evangélikus lelkész urat, hogy a most említett pénzen a Conciliorum omnium

2 című mű harminchét kötetét, úgy, amint azt a legújabban, legjobban és legteljesebben néhány évvel ezelőtt Párizsban, Franciaországban nyomtatták, vegye meg, finom, tartós és mégis díszes kötéssel láttassa el, majd a fent megjelölt Szent Mihály templom múzeumában keresztyéni használatra és az én emlékezetemre helyezze el.

3 Abban az esetben, ha a fent említett Lang úr előttem halálozna el, úgy kérem a többi lelkész urat hogy az én itt elgondolt jóindulatú óhajomat az említett módon megvalósítsák, ha azonban úgy állna a dolog, hogy inkább egy másik és szükségesebb, de nagy és drága művet ítélnek szükségesnek, úgy — amíg kétségkívül az evangélikus egyház épülésére és védelmére ügyködnek — szabadságukban álljon, vagy a Bibliotheca Patrumot vagy a szentatyák más írásait, amelyek még nem találhatók meg a fentemlített múzeumban, ezért az ötszáz forintért beszerezzék. Ötödször mivel én az utóbbi időben a három városi lelkész úrnak, akik engem az én bánatomban meglátogattak és lelki vigasszal elláttak, ajándékot adtam, amely kis emlék-alapítvánnyal ők remélhetőleg, miként én azt eddig másként nem éreztem, egyetértenek, úgy különös köszönettel ismerem el a testi védelmet, amelyet ebben a városban élvezek: ezért hagyományozok és adok Sopron szabad királyi város tiszteletre méltó tanácsának köszönettel adózva ötven császári tallért. Hatodszor hagyományozok fel- és lemenő rokonaimnak a kellő legitimáció után háromszáz császári márkát, mindegyiküknek 60 krajcárral vagy 100 magyar pénzzel számolva. Hetedszer hagyományozok szolgálómnak, Katharina Wangernek, minden időben hűséges szolgálataiért stb. egy felállított ágyat, két pár lepedőt a hozzá tartozó ágyneművel, valamennyi testi ruhámat és készpénzben húsz birodalmi tallért. Nyolcadszor hagyományozom az én kedves rokonom, Hans Grebner úr, aki ez idő szerint tanító és a kőszegi német templom sekrestyése, két gyermekének, Tóbiásnak és Katherina Sidoniának emlékezetül azt az ötven császári márkát, amellyel a tiszteletre méltó Andreas Wölffel, polgár és pék a fentemlített szabad királyi városban, Kőszegen

4 nekem tartozik, amely [tartozást] az