Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„KÉT SASNAK KÖRME KÖZT” (Turbuly Éva)

206. 1663. február 20. Arról rendelkezzem, mi történjék földi csekély javaimmal és hagyatékommal... A legszentebb fenséges Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Amen! En, Katharina Liechtenauerin, miután a Mindenható engem, az immár öreg, nyomorult és vak asszonyt, újólag szomorú özvegységre juttatott, és az én szeretett férjemet, Liechtenauer Lukácsot, volt helybeli lakost, a nemrég megboldogultat, tőlem elszakította, az eddigieknél még mélyebben szívembe vésve, hogy egyszer meg kell halnom — szeretném is boldogult férjemet mihamarabb követni —, és ezért szükségesnek tartván, hogy — hála Istennek — ép értelemmel, meg nem rokkant elmém és eszem birtokában utolsó akaratomat írásba foglaljam, különösképpen pedig arról rendelkezzem, mi történjék földi csekély javaimmal és hagyatékommal, ha majd búcsút veszek e világtól, tehát keresztényi módon végrendelkezem; teszem ezt ezennel kényszer és szorongattatás nélkül, olyan időben, mikor ezt minden akadály nélkül megtehetem, és szeretném a lehető legállandóbb és hatékonyabb módon, formában és alakban, ahogy az ilyesminek általános egyházi és világi, jogszabályok, rendelkezések és szokások útmutatása szerint, különösképpen ezen szabad királyi városnak, Sopronnak

1 szokásos hagyományai és gyakorlata szerint mindig is történnie kell, történhet vagy történjék a következőképpen. Először amikor az én hű Istenem, az ő atyai akarata szerint, engem minden bajtól megszabadít, és ebből a siralomvölgyből a halál üdvözült órájában magához szólít, úgy ajánlom az én kedves lelkemet az én Uram és Üdvözítőm Jézus Krisztus kezeibe, akinek szent sebeit most és mindörökké vállalom, biztos vagyok benne és erősen hiszem, hogy ő engem csupa kegyelemből és könyörületességből magához vesz az égben, és hitem végén, tudniillik a lelkem üdvözülését azáltal hozza el, ahogy én ebben a hitben és bizalomban az életemet minden időben az isteni segítséggel élni akarom és erre kész vagyok. Az itt következőkben pedig akarom, hogy holttestemet (miként azt alább többször utasítom és elrendelem) tisztességgel helyezzék a végső nyughelyére és temessék el. Másodszor hagyományozok az itteni polgári kórháznak és ápoldának, minden helynek tizenöt birodalmi tallért oly módon, hogy abból mihamarabb tíz birodalmi tallért felvegyenek, és azt a kórházban és az ápoldában lévő szegények között, jó szerénységgel, a mindenkori szükség és érdemesség figyelembe vételével, különösképp az öregeknek és vakoknak az ő kezeikbe kiosszák. Harmadszor hagyományozok a szegény tanuló ifjúság javára az itteni latin és magyar iskolákban, minden helyen tizenöt birodalmi tallért, hogy mindkét rektor úr jó és szükséges könyveket vásároljon, amelyek azután megőrzendők