Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
„A KIRÁLYI FELSÉG MAGYAR ÜGYEKBEN CSUPÁN A MAGYAR TANÁCCSAL ÉLJEN” (Turbuly Éva)
veszteségeik miatt közülünk senkit sem tudnak megoltalmazni néhány napra se; és így van az, hogy míg nem látják el őket, megmaradnak a bölcseleti tan mellett a munkások hiánya miatt. Ugyanis itt egész Erdélyben a rendet kivéve alig hat egyházi szolgát lehet találni összesen, és azok is durvák és nem elég helyes életűek, akik inkább megbotránkoztatásra, mint építésre valók. És így van az, hogy ha a rend nem tudja az egész terhet viselni, másoktól semmi nyereség nem remélhető. Ezért egyedül Tisztelendő Uraságodhoz könyörgünk, hogy jósága és a szerencsétlen támogatásra szoruló lelkek iránti jóindulata gyanánt, amennyire lehet, támogassa szegénységünk; és ha nem tud ezen tartomány nyelvében jártasakat küldeni, küldjön legalább olyanokat, akik a testület és az iskola feladatait vigyék, hogy a magyarokat, akik a legkülönfélébb dolgokkal vannak elfoglalva, fel tudják szabadítani, és a szomszédok jóléte kereséséhez vonják. Ugyanis van négy vagy öt kiváló tehetségű ember, akik az Úr aratásán serényen tudnának dolgozni, ha más feladatok alól felszabadulnának idegenek segítségével — ahogy ez lehetséges a gubernátor, a régens és a magisztrátusok iskoláiban. Rászorul ez a testület ezenfelül egy vagy két német prédikátorra. De jól meg kell nézni azt, akit ideküldenek. Mert ugyanis az ördög nem alszik, hogy ezeket félrevezesse, és bőven akad alkalom, hogy megérintse, ki nem féli őt, ahogy megérintette Fuxius atyát, aki a többiek hatalmas megbotránkozására, s bizony a mi igen nagy szégyenünkre, állapotát megváltoztatva egy világi nővel eltávozott. Nem kevésbé van szüksége a testületnek egy jártas patikáriusra, aki orvosságaink ekkora szükségében gondot visel. Ami a további helyzetre vonatkozik, minden jól halad ebben a testületben, dicsértessék Isten. Nincs, amit vagy az alárendeltek vagy a felettesek viszályairól mondhatni lehetne. Kívánom, hogy Tisztelendő Atyám szerencsésen, egészségben éljen az egész rend javára. Kolozsvár 1 , 1601. január 20. Tisztelendő Atyaságodé Krisztusban Kabos István Kabos István jezsuita latin nyelvű levele Claudio Acquaviva rendfőnöknek Rómába a rend helyzetéről Erdélyben. A 16-17. század fordulóján nehéz éveket élt meg Erdély. Báthory Zsigmond több alkalommal lemondott fejedelemségéről a Habsburgok javára, majd török segítséggel akarta visszahódítani önként átadott hatalmát. 1586 és 1604 között számtalan alkalommal cserélt gazdát a tényleges hatalom, Báthory, a török és Basta hadai egyaránt dúlták az újdonsült fejedelemséget. A politikai változások a jezsuiták sorsát is meghatározták, akik Kolozsváron és Gyulafehérváron rendelkeztek kollégiummal, Nagyváradon és magánbirtokokon tartottak fent rezidenciát. Helyzetükből adódóan s egyetlen katolikus intézményként a Habsburg-befolyást igyekeztek erősíteni, valószínűsíthető, hogy közvetítő szerepet játszottak Báthory Zsigmond és az udvar tárgyalásaiban. 1602-ben, Székely Mózes fejedelemmé választását követően el kellett hagyniuk Gyulafehérvárt, kiűzték őket Kolozsvárról, kollégiumukat lerombolták, egyik társuk mártírhalált halt. Egy évvel ké-
