Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„A KIRÁLYI FELSÉG MAGYAR ÜGYEKBEN CSUPÁN A MAGYAR TANÁCCSAL ÉLJEN” (Turbuly Éva)

A megyei szabályrendeleteket a megyék közgyűléseiken hozták, s azokat a közgyűlési jegyzökönyvekbe is bejegyezték. Jelentős hányadukat tették ki a különböző árszabások, a limitációk, amelyek részben élelmiszerek, elsősorban hús, másrészt kézművesipari termékek árát szabályozták. Az élelmiszerárak rögzítésének különösen a katonasággal történő elszámolások során volt jelentősége. A szabályozást az 1659. évi 71. tc. utalta a vármegyék hatáskörébe, ahogy azonban a fenti magyar nyelvű forrás is mutatja, ennek gyakorlata már korábban is fennállt. Saját területükre vonatkozóan a városok is adtak ki árszabásokat. A bemutatott forrás több szempontból is jelentős. Egyrészt a legkorábbiak közé tartozik, másrészt nagyon sokszínű és részletes. Először latin nyelven a húsárakat szabályozza, majd a részletes magyar nyelvű kézműves árszabások következnek olyan kiegészítésekkel, amelyek szabályozzák az áru kivitelét a megye területéről, szankcionálják az árdrágítást, rendelkeznek a különböző pénzegységek elfogadásáról. — Eredetijét a Zala Megyei Levéltárban őrzik, Zalaegerszegen. Forrás: Turbuly Éva: XVI. századi magyar nyelvű árszabás a Zala Megyei Levéltárban. Nótárius 1987. 1. szám. pp. 19-24. 1 Hozzávetőlegesen 1/2 kg. 2 Kereskedők. 3 Valószínűleg a céh mesterére utal a vargák ura kifejezés. 4 Constitutio: rendelkezés, ítélkezés. 184. 1601. január 20. Erdély egész ifjúsága visszatérne az egyház kebelére... Amit e jelen levéllel Tisztelendő Atyámnak írnom kell, nem szól másról, mint hogy dicsértessék az Úr, a Rend helyzete olyan, amilyen alig volt valaha is, ha közös ellenségünk nem mozdul valamiképp az új dolgok tekintetében. Lassanként ugyanis nemcsak a katolikusok gyarapodnak, hanem az egész nemesség is nagyobb rokonszenvvel vesz körül. És noha nem kevesen vannak az eretnek nemesek, akik segítőik ösztönzésével támadnak minket, mégsem hiányoznak ezen eretnekek közül, a katolikusokon kívül, akik egyenlő buzgósággal védenek és vigyáznak minket; akik közül igen sokan a mi iskoláinkban neveltetik fiaikat, abban a szemináriumban, akiknek nagyobb része vagy már áttért a katolikus hitre, vagy hamarosan áttér. És bizonyosan ha úgy lesz a szeminárium, ahogy egykor a kegyes emlékű István király ideje alatt, mikor a pápa is fedezte a szeminárium költségeit, hogy a nemesség virága ebben neveltetne, bizonyosan rövid időn belül Erdély egész ifjúsága visszatérne az egyház kebelére. Alacsony létszámunk is korlátoz. Olyanok vagyunk ugyanis, akár a kevés hajós a hatalmas örvényben, csakhogy sokat követelnek tőlünk, és még a testület terheinek viselésével sem boldogulunk. És így van az, hogy ezek nagy