Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
„A KIRÁLYI FELSÉG MAGYAR ÜGYEKBEN CSUPÁN A MAGYAR TANÁCCSAL ÉLJEN” (Turbuly Éva)
Asszonyembernek való fejér ködmönt, szépet - 3 forint 50 dénár Az ki nem igen cifrás - 2 forint 50 dénár Egy fekete béllés gereznát - 1 forint 50 dénár Fejér gereznát - 2 forint Egy róka bőrt mállóstul jártatlant - 50 forint Egy róka hátat malija nélkül jártottat - 32 dénár Mállt azonképpen - 32 dénár Az csizmadiák Fekete szattyán száras csizmát - 1 forint Papucsot affélébül - 50 dénár Jancsár kapcát - 20 dénár Egy öreg ökörbőrt - 1 forint 20 dénár Harmatfű tinóbőrt - 60 dénár Borjú bőrt - 16 dénár Valamely varga valamely sarut feljebb el adván és valamely szíjjártó ezt meg nem állana, szabad legyen elvenni mindent tőle, valamit el adni akar, annak, az ki reá talál. Az ki aképpen vásárolna, az vevő is, avagy az vargák ura 3 , ha azt meg nem állanak, ispán uram vegyen két annyit rajta, azon ki drágábban venné, avagy az mely varga ura szabadságot ad az constitutio 4 ellen drágábban ennél árulni. Ezen felül kellett volna végezni egyéb féle mesterek felől is, és azoknak mívök felül, úgymint az ötvösök, hogy az bécsi próbának alatta mennyivel ne mívelnének az alább való ezüstöt, és lat számra mint kelljen az mívtől nekik fizetni. A tímárok az járott bőrt mint adják. Nyereggyártók az ő műveikkel mint éljenek, annak fölötte az napi mívesek, aratók, gyomlálok, cséplők, kapások, sározók, és egyebek is igaz jutalmokkal elégedjenek meg, de az időnek mivoltáért most mindezekrűl nem lehetett végzés, hanem az után mikor más gyűlés lészen ezekrűl is akar a vármegye végezni. Továbbá sokan panaszolkodnak, hogy az áros emberek, kik barmot, lovat és effélét árulnak, az apró pénzt nem akarják elvenni, mely dolog sokaknak nagy károkra és fogyatkozásokra vagyon. Azért erről az végeztetett, hogy az ki marhát akar venni, meg lévén az ára, tegye le igazán az árát az marhának apró pénzből, és vegye el az marhát, és ha nem akarná engedni, ispán uraimnak panaszolkodván, ispán uraim az pénzt vegyék föl, és a marhát az vevőnek szabadítsák kezéhez. Zala megye 1598. január 7-én tartott közgyűlésén határozatot hoz a mesteremberek áruinak és az élelmiszereknek az eladási áráról.
